Psalmorum 16
1 Psalmus David. Conserva me Domine, quoniam speravi in te.
Dal Dávidtól. Őrizz engem, Örökkévaló, mert benned kerestem menedéket.
2 Dixi Domino: Deus meus es tu, quoniam bonorum meorum non eges.
Mondtam az Örökkévalónak: Uram vagy, javam nincsen rajtad kívűl.
3 Sanctis, qui sunt in terra eius, mirificavit omnes voluntates meas in eis.
A szenteknek pedig, kik az országban vannak, és a dicsőknek, kikben egész kedvem van:
4 Multiplicatae sunt infirmitates eorum: postea acceleraverunt. Non congregabo conventicula eorum de sanguinibus: nec memor ero nominum eorum per labia mea.
Sokasodnak azoknak fájdalmai, kik más isteneket cserélnek; nem ontom véres ontóáldozataikat és nem veszem neveiket ajkaimra.
5 Dominus pars hereditatis meae, et calicis mei: tu es, qui restitues hereditatem meam mihi.
Az Örökkévaló osztályomnak és serlegemnek része; te tartod az én sorsomat.
6 Funes ceciderunt mihi in praeclaris: etenim hereditas mea praeclara est mihi.
A mérő kötelek kellemetes helyekre estek számomra; birtokom is kedves előttem.
7 Benedicam Dominum, qui tribuit mihi intellectum: insuper et usque ad noctem increpuerunt me renes mei.
Áldom az Örökkévalót, ki nekem tanácsot adott, éjszakákon is oktattak engem veséim.
8 Providebam Dominum in conspectu meo semper: quoniam a dextris est mihi, ne commovear.
Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam; mert jobbomon van, nem tántorgok.
9 Propter hoc laetatum est cor meum, et exultavit lingua mea: insuper et caro mea requiescet in spe.
Annak örült szívem, és vigad méltóságom; testem is bizton lakozik.
10 Quoniam non derelinques animam meam in inferno: nec dabis sanctum tuum videre corruptionem. (Sheol h7585)
Mert nem hagyod lelkemet az alvilágra, nem engeded jámborodat vermet látnia. (Sheol h7585)
11 Notas mihi fecisti vias vitae, adimplebis me laetitia cum vultu tuo: delectationes in dextera tua usque in finem.
“Tudatod velem az élet ösvényét: örömök bősége van színed előtt, kellemetesség a te jobbodban mindétig!
