Psalmorum 140
1 Psalmus David, in finem. Eripe me Domine ab homine malo: a viro iniquo eripe me.
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
2 Qui cogitaverunt iniquitates in corde: tota die constituebant praelia.
A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.
3 Acuerunt linguas suas sicut serpentes: venenum aspidum sub labiis eorum.
Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. (Szela)
4 Custodi me Domine de manu peccatoris: et ab hominibus iniquis eripe me. Qui cogitaverunt supplantare gressus meos:
Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
5 absconderunt superbi laqueum mihi: Et funes extenderunt in laqueum: iuxta iter scandalum posuerunt mihi.
Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! (Szela)
6 Dixi Domino: Deus meus es tu: exaudi Domine vocem deprecationis meae.
Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
7 Domine, Domine virtus salutis meae: obumbrasti super caput meum in die belli:
Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
8 Ne tradas me Domine a desiderio meo peccatori: cogitaverunt contra me, ne derelinquas me, ne forte exaltentur.
Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! (Szela)
9 Caput circuitus eorum: labor labiorum ipsorum operiet eos.
A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
10 Cadent super eos carbones, in ignem deiicies eos: in miseriis non subsistent.
Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!
11 Vir linguosus non dirigetur in terra: virum iniustum mala capient in interitu.
A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
12 Cognovi quia faciet Dominus iudicium inopis: et vindictam pauperum.
Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
13 Verumtamen iusti confitebuntur nomini tuo: et habitabunt recti cum vultu tuo.
Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak.
