Psalmorum 132
1 Canticum graduum. Memento Domine David, et omnis mansuetudinis eius:
Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
2 Sicut iuravit Domino, votum vovit Deo Iacob:
A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
3 Si introiero in tabernaculum domus meae, si ascendero in lectum strati mei:
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4 Si dedero somnum oculis meis, et palpebris meis dormitationem:
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5 Et requiem temporibus meis: donec inveniam locum Domino, tabernaculum Deo Iacob.
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6 Ecce audivimus eam in Ephrata: invenimus eam in campis silvae.
Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7 Introibimus in tabernaculum eius: adorabimus in loco, ubi steterunt pedes eius.
Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8 Surge Domine in requiem tuam, tu et arca sanctificationis tuae.
Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9 Sacerdotes tui induantur iustitiam: et sancti tui exultent.
Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10 Propter David servum tuum, non avertas faciem Christi tui.
Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
11 Iuravit Dominus David veritatem, et non frustrabitur eum: de fructu ventris tui ponam super sedem tuam.
Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12 Si custodierint filii tui testamentum meum, et testimonia mea haec, quae docebo eos: Et filii eorum usque in saeculum, sedebunt super sedem tuam.
Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13 Quoniam elegit Dominus Sion: elegit eam in habitationem sibi.
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14 Haec requies mea in saeculum saeculi: hic habitabo quoniam elegi eam.
Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
15 Viduam eius benedicens benedicam: pauperes eius saturabo panibus.
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16 Sacerdotes eius induam salutari: et sancti eius exultatione exultabunt.
Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17 Illuc producam cornu David, paravi lucernam Christo meo.
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18 Inimicos eius induam confusione: super ipsum autem efflorebit sanctificatio mea.
Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
