Psalmorum 130

1 Canticum graduum. De profundis clamavi ad te Domine:

Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

2 Domine exaudi vocem meam: Fiant aures tuae intendentes, in vocem deprecationis meae.

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

3 Si iniquitates observaveris Domine: Domine quis sustinebit?

Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

4 Quia apud te propitiatio est: et propter legem tuam sustinui te Domine. Sustinuit anima mea in verbo eius:

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

5 speravit anima mea in Domino.

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

6 A custodia matutina usque ad noctem: speret Israel in Domino.

Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

7 Quia apud Dominum misericordia: et copiosa apud eum redemptio.

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

8 Et ipse redimet Israel, ex omnibus iniquitatibus eius.

Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.