Psalmorum 119
1 Alleluia. ALEPH. Beati immaculati in via: qui ambulant in lege Domini.
Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2 Beati, qui scrutantur testimonia eius: in toto corde exquirunt eum.
Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
3 Non enim qui operantur iniquitatem, in viis eius ambulaverunt.
És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
4 Tu mandasti mandata tua custodiri nimis.
Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
5 Utinam dirigantur viae meae, ad custodiendas iustificationes tuas.
Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
6 Tunc non confundar, cum perspexero in omnibus mandatis tuis.
Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7 Confitebor tibi in directione cordis: in eo quod didici iudicia iustitiae tuae.
Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8 Iustificationes tuas custodiam: non me derelinquas usquequaque.
A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
9 BETH. In quo corrigit adolescentior viam suam? in custodiendo sermones tuos.
Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10 In toto corde meo exquisivi te: ne repellas me a mandatis tuis.
Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11 In corde meo abscondi eloquia tua: ut non peccem tibi.
Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12 Benedictus es Domine: doce me iustificationes tuas.
Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13 In labiis meis, pronunciavi omnia iudicia oris tui.
Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14 In via testimoniorum tuorum delectatus sum, sicut in omnibus divitiis.
Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15 In mandatis tuis exercebor: et considerabo vias tuas.
A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16 In iustificationibus tuis meditabor: non obliviscar sermones tuos.
Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
17 GHIMEL. Retribue servo tuo, vivifica me: et custodiam sermones tuos.
Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18 Revela oculos meos: et considerabo mirabilia de lege tua.
Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19 Incola ego sum in terra: non abscondas a me mandata tua.
Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
20 Concupivit anima mea desiderare iustificationes tuas, in omni tempore.
Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21 Increpasti superbos: maledicti qui declinant a mandatis tuis.
Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22 Aufer a me opprobrium, et contemptum: quia testimonia tua exquisivi.
Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
23 Etenim sederunt principes, et adversum me loquebantur: servus autem tuus exercebatur in iustificationibus tuis.
Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
24 Nam et testimonia tua meditatio mea est: et consilium meum iustificationes tuae.
A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.
25 DALETH. Adhaesit pavimento anima mea: vivifica me secundum verbum tuum.
Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26 Vias meas enunciavi, et exaudisti me: doce me iustificationes tuas.
Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27 Viam iustificationum tuarum instrue me: et exercebor in mirabilibus tuis.
Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28 Dormitavit anima mea prae taedio: confirma me in verbis tuis.
Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
29 Viam iniquitatis amove a me: et de lege tua miserere mei.
A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30 Viam veritatis elegi: iudicia tua non sum oblitus.
Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
31 Adhaesi testimoniis tuis Domine: noli me confundere.
Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32 Viam mandatorum tuorum cucurri, cum dilatasti cor meum.
A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33 HE. Legem pone mihi Domine viam iustificationum tuarum: et exquiram eam semper.
Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
34 Da mihi intellectum, et scrutabor legem tuam: et custodiam illam in toto corde meo.
Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
35 Deduc me in semitam mandatorum tuorum: quia ipsam volui.
Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36 Inclina cor meum in testimonia tua: et non in avaritiam.
Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37 Averte oculos meos ne videant vanitatem: in via tua vivifica me.
Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38 Statue servo tuo eloquium tuum, in timore tuo.
Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39 Amputa opprobrium meum, quod suspicatus sum: quia iudicia tua iucunda.
Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40 Ecce concupivi mandata tua: in aequitate tua vivifica me.
Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41 VAU. Et veniat super me misericordia tua Domine: salutare tuum secundum eloquium tuum.
És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42 Et respondebo exprobrantibus mihi verbum: quia speravi in sermonibus tuis.
Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43 Et ne auferas de ore meo verbum veritatis usquequaque: quia in iudiciis tuis supersperavi.
És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44 Et custodiam legem tuam semper: in saeculum et in saeculum saeculi.
És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45 Et ambulabam in latitudine: quia mandata tua exquisivi.
És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46 Et loquebar in testimoniis tuis in conspectu regum: et non confundebar.
És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47 Et meditabar in mandatis tuis, quae dilexi.
És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48 Et levavi manus meas ad mandata tua, quae dilexi: et exercebor in iustificationibus tuis.
És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
49 ZAIN. Memor esto verbi tui servo tuo, in quo mihi spem dedisti.
Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
50 Haec me consolata est in humilitate mea: quia eloquium tuum vivificavit me.
Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51 Superbi inique agebant usquequaque: a lege autem tua non declinavi.
A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
52 Memor fui iudiciorum tuorum a saeculo Domine: et consolatus sum.
Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
53 Defectio tenuit me, pro peccatoribus derelinquentibus legem tuam.
Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54 Cantabiles mihi erant iustificationes tuae, in loco peregrinationis meae.
Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55 Memor fui nocte nominis tui Domine: et custodivi legem tuam.
Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56 Haec facta est mihi: quia iustificationes tuas exquisivi.
Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
57 HETH. Portio mea Domine, dixi custodire legem tuam.
Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58 Deprecatus sum faciem tuam in toto corde meo: miserere mei secundum eloquium tuum.
Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59 Cogitavi vias meas: et converti pedes meos in testimonia tua.
Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
60 Paratus sum, et non sum turbatus: ut custodiam mandata tua.
Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
61 Funes peccatorum circumplexi sunt me: et legem tuam non sum oblitus.
Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.
62 Media nocte surgebam ad confitendum tibi, super iudicia iustificationis tuae.
Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
63 Particeps ego sum omnium timentium te: et custodientium mandata tua.
Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
64 Misericordia tua Domine plena est terra: iustificationes tuas doce me.
A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
65 TETH. Bonitatem fecisti cum servo tuo Domine, secundum verbum tuum.
Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
66 Bonitatem, et disciplinam, et scientiam doce me: quia mandatis tuis credidi.
Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
67 Priusquam humiliarer ego deliqui: propterea eloquium tuum custodivi.
Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
68 Bonus es tu: et in bonitate tua doce me iustificationes tuas.
Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
69 Multiplicata est super me iniquitas superborum: ego autem in toto corde scrutabor mandata tua.
A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
70 Coagulatum est sicut lac cor eorum: ego vero legem tuam meditatus sum.
Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
71 Bonum mihi quia humiliasti me: ut discam iustificationes tuas.
Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
72 Bonum mihi lex oris tui, super millia auri, et argenti.
A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
73 IOD. Manus tuae fecerunt me, et plasmaverunt me: da mihi intellectum, ut discam mandata tua.
A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74 Qui timent te videbunt me, et laetabuntur: quia in verba tua supersperavi.
A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75 Cognovi Domine quia aequitas iudicia tua: et in veritate tua humiliasti me.
Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76 Fiat misericordia tua ut consoletur me, secundum eloquium tuum servo tuo.
Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77 Veniant mihi miserationes tuae, et vivam: quia lex tua meditatio mea est.
Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78 Confundantur superbi, quia iniuste iniquitatem fecerunt in me: ego autem exercebor in mandatis tuis.
Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.
79 Convertantur mihi timentes te: et qui noverunt testimonia tua.
Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80 Fiat cor meum immaculatum in iustificationibus tuis, ut non confundar.
Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
81 CAPH. Defecit in salutare tuum anima mea: et in verbum tuum supersperavi.
Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.
82 Defecerunt oculi mei in eloquium tuum, dicentes: Quando consolaberis me?
A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
83 Quia factus sum sicut uter in pruina: iustificationes tuas non sum oblitus.
Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
84 Quot sunt dies servi tui: quando facies de persequentibus me iudicium?
Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
85 Narraverunt mihi iniqui fabulationes: sed non ut lex tua.
Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.
86 Omnia mandata tua veritas: iniqui persecuti sunt me, adiuva me.
Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
87 Paulominus consummaverunt me in terra: ego autem non dereliqui mandata tua.
Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
88 Secundum misericordiam tuam vivifica me: et custodiam testimonia oris tui.
A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
89 LAMED. In aeternum Domine, verbum tuum permanet in caelo.
Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
90 In generatione et generationem veritas tua: fundasti terram, et permanet.
Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
91 Ordinatione tua perseverat dies: quoniam omnia serviunt tibi.
A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
92 Nisi quod lex tua meditatio mea est: tunc forte periissem in humilitate mea.
Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
93 In aeternum non obliviscar iustificationes tuas: quia in ipsis vivificasti me.
Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
94 Tuus sum ego, salvum me fac: quoniam iustificationes tuas exquisivi.
Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
95 Me expectaverunt peccatores ut perderent me: testimonia tua intellexi.
Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.
96 Omnis consummationis vidi finem: latum mandatum tuum nimis.
Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
97 MEM. Quomodo dilexi legem tuam Domine? tota die meditatio mea est.
Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
98 Super inimicos meos prudentem me fecisti mandato tuo: quia in aeternum mihi est.
Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
99 Super omnes docentes me intellexi: quia testimonia tua meditatio mea est.
Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
100 Super senes intellexi: quia mandata tua quaesivi.
Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
101 Ab omni via mala prohibui pedes meos: ut custodiam verba tua.
Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
102 A iudiciis tuis non declinavi: quia tu legem posuisti mihi.
Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
103 Quam dulcia faucibus meis eloquia tua, super mel ori meo!
Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!
104 A mandatis tuis intellexi: propterea odivi omnem viam iniquitatis.
A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
105 NUN. Lucerna pedibus meis verbum tuum, et lumen semitis meis.
Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
106 Iuravi, et statui custodire iudicia iustitiae tuae.
Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
107 Humiliatus sum usquequaque Domine: vivifica me secundum verbum tuum.
Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
108 Voluntaria oris mei beneplacita fac Domine: et iudicia tua doce me.
Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
109 Anima mea in manibus meis semper: et legem tuam non sum oblitus.
Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
110 Posuerunt peccatores laqueum mihi: et de mandatis tuis non erravi.
Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
111 Hereditate acquisivi testimonia tua in aeternum: quia exultatio cordis mei sunt.
A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
112 Inclinavi cor meum ad faciendas iustificationes tuas in aeternum, propter retributionem.
Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.
113 SAMECH. Iniquos odio habui: et legem tuam dilexi.
Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
114 Adiutor, et susceptor meus es tu: et in verbum tuum supersperavi.
Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
115 Declinate a me maligni: et scrutabor mandata Dei mei.
Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
116 Suscipe me secundum eloquium tuum, et vivam: et non confundas me ab expectatione mea.
Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
117 Adiuva me, et salvus ero: et meditabor in iustificationibus tuis semper.
Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
118 Sprevisti omnes discedentes a iudiciis tuis: quia iniusta cogitatio eorum.
Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
119 Praevaricantes reputavi omnes peccatores terrae: ideo dilexi testimonia tua.
Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
120 Confige timore tuo carnes meas: a iudiciis enim tuis timui.
Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
121 AIN. Feci iudicium et iustitiam: non tradas me calumniantibus me.
Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
122 Suscipe servum tuum in bonum: non calumnientur me superbi.
Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
123 Oculi mei defecerunt in salutare tuum: et in eloquium iustitiae tuae.
Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
124 Fac cum servo tuo secundum misericordiam tuam: et iustificationes tuas doce me.
Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
125 Servus tuus sum ego: da mihi intellectum, ut sciam testimonia tua.
Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
126 Tempus faciendi Domine: dissipaverunt legem tuam.
Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
127 Ideo dilexi mandata tua, super aurum et topazion.
Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
128 Propterea ad omnia mandata tua dirigebar: omnem viam iniquam odio habui.
Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
129 PHE. Mirabilia testimonia tua: ideo scrutata est ea anima mea.
Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
130 Declaratio sermonum tuorum illuminat: et intellectum dat parvulis.
A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.
131 Os meum aperui, et attraxi spiritum: quia mandata tua desiderabam.
Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
132 Aspice in me, et miserere mei, secundum iudicium diligentium nomen tuum.
Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
133 Gressus meos dirige secundum eloquium tuum: et non dominetur mei omnis iniustitia.
Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
134 Redime me a calumniis hominum: ut custodiam mandata tua.
Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
135 Faciem tuam illumina super servum tuum: et doce me iustificationes tuas.
A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
136 Exitus aquarum deduxerunt oculi mei: quia non custodierunt legem tuam.
Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
137 SADE. Iustus es Domine: et rectum iudicium tuum.
Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
138 Mandasti iustitiam testimonia tua: et veritatem tuam nimis.
A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
139 Tabescere me fecit zelus meus: quia obliti sunt verba tua inimici mei.
Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
140 Ignitum eloquium tuum vehementer: et servus tuus dilexit illud.
Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
141 Adolescentulus sum ego, et contemptus: iustificationes tuas non sum oblitus.
Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.
142 Iustitia tua, iustitia in aeternum: et lex tua veritas.
A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
143 Tribulatio, et angustia invenerunt me: mandata tua meditatio mea est.
Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
144 Aequitas testimonia tua in aeternum: intellectum da mihi, et vivam.
A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
145 COPH. Clamavi in toto corde meo, exaudi me Domine: iustificationes tuas requiram.
Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
146 Clamavi ad te, salvum me fac: ut custodiam mandata tua.
Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
147 Praeveni in maturitate, et clamavi: quia in verba tua supersperavi.
Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
148 Praevenerunt oculi mei ad te diluculo: ut meditarer eloquia tua.
Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
149 Vocem meam audi secundum misericordiam tuam Domine: et secundum iudicium tuum vivifica me.
Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
150 Appropinquaverunt persequentes me iniquitati: a lege autem tua longe facti sunt.
Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
151 Prope es tu Domine: et omnes viae tuae veritas.
Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
152 Initio cognovi de testimoniis tuis: quia in aeternum fundasti ea.
Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
153 RES. Vide humilitatem meam, et eripe me: quia legem tuam non sum oblitus.
Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
154 Iudica iudicium meum, et redime me: propter eloquium tuum vivifica me.
Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
155 Longe a peccatoribus salus: quia iustificationes tuas non exquisierunt.
Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
156 Misericordiae tuae multae Domine: secundum iudicium tuum vivifica me.
Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
157 Multi qui persequuntur me, et tribulant me: a testimoniis tuis non declinavi.
Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.
158 Vidi praevaricantes, et tabescebam: quia eloquia tua non custodierunt.
Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
159 Vide quoniam mandata tua dilexi Domine: in misericordia tua vivifica me.
Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
160 Principium verborum tuorum, veritas: in aeternum omnia iudicia iustitiae tuae.
A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
161 SIN. Principes persecuti sunt me gratis: et a verbis tuis formidavit cor meum.
A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.
162 Laetabor ego super eloquia tua: sicut qui invenit spolia multa.
Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
163 Iniquitatem odio habui, et abominatus sum: legem autem tuam dilexi.
A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
164 Septies in die laudem dixi tibi, super iudicia iustitiae tuae.
Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
165 Pax multa diligentibus legem tuam: et non est illis scandalum.
A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
166 Expectabam salutare tuum Domine: et mandata tua dilexi.
Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
167 Custodivit anima mea testimonia tua: et dilexit ea vehementer.
Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
168 Servavi mandata tua, et testimonia tua: quia omnes viae meae in conspectu tuo.
Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
169 TAU. Appropinquet deprecatio mea in conspectu tuo Domine: iuxta eloquium tuum da mihi intellectum.
Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
170 Intret postulatio mea in conspectu tuo: secundum eloquium tuum eripe me.
Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
171 Eructabunt labia mea hymnum, cum docueris me iustificationes tuas.
Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
172 Pronunciabit lingua mea eloquium tuum: quia omnia mandata tua aequitas.
Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
173 Fiat manus tua ut salvet me: quoniam mandata tua elegi.
Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
174 Concupivi salutare tuum Domine: et lex tua meditatio mea est.
Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
175 Vivet anima mea, et laudabit te: et iudicia tua adiuvabunt me.
Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
176 Erravi, sicut ovis, quae periit: quaere servum tuum, quia mandata tua non sum oblitus.
Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!
