Psalmorum 109
1 Psalmus David, in finem.
Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
2 Deus laudem meam ne tacueris: quia os peccatoris, et os dolosi super me apertum est.
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
3 Locuti sunt adversum me lingua dolosa, et sermonibus odii circumdederunt me: et expugnaverunt me gratis.
És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
4 Pro eo ut me diligerent, detrahebant mihi: ego autem orabam.
Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
5 Et posuerunt adversum me mala pro bonis: et odium pro dilectione mea.
Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
6 Constitue super eum peccatorem: et diabolus stet a dextris eius.
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
7 Cum iudicatur, exeat condemnatus. et oratio eius fiat in peccatum.
Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
8 Fiant dies eius pauci: et episcopatum eius accipiat alter.
Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
9 Fiant filii eius orphani: et uxor eius vidua.
Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
10 Nutantes transferantur filii eius, et mendicent: et eiiciantur de habitationibus suis.
És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
11 Scrutetur foenerator omnem substantiam eius: et diripiant alieni labores eius.
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
12 Non sit illi adiutor: nec sit qui misereatur pupillis eius.
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
13 Fiant nati eius in interitum: in generatione una deleatur nomen eius.
Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
14 In memoriam redeat iniquitas patrum eius in conspectu Domini: et peccatum matris eius non deleatur.
Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
15 Fiant contra Dominum semper, et dispereat de terra memoria eorum:
Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
16 pro eo quod non est recordatus facere misericordiam.
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
17 Et persecutus est hominem inopem, et mendicum, et compunctum corde mortificare.
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
18 Et dilexit maledictionem, et veniet ei: et noluit benedictionem, et elongabitur ab eo. Et induit maledictionem sicut vestimentum, et intravit sicut aqua in interiora eius, et sicut oleum in ossibus eius.
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
19 Fiat ei sicut vestimentum, quo operitur: et sicut zona, qua semper praecingitur.
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
20 Hoc opus eorum, qui detrahunt mihi apud Dominum: et qui loquuntur mala adversus animam meam.
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
21 Et tu Domine, Domine, fac mecum propter nomen tuum: quia suavis est misericordia tua. Libera me
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
22 quia egenus, et pauper ego sum: et cor meum conturbatum est intra me.
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
23 Sicut umbra cum declinat, ablatus sum: et excussus sum sicut locustae.
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
24 Genua mea infirmata sunt a ieiunio: et caro mea immutata est propter oleum.
Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
25 Et ego factus sum opprobrium illis: viderunt me, et moverunt capita sua.
Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
26 Adiuva me Domine Deus meus: salvum me fac propter misericordiam tuam.
Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
27 Et sciant quia manus tua haec: et tu Domine fecisti eam.
Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
28 Maledicent illi, et tu benedices: qui insurgunt in me, confundantur: servus autem tuus laetabitur.
Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
29 Induantur qui detrahunt mihi, pudore: et operiantur sicut diploide confusione sua.
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
30 Confitebor Domino nimis in ore meo: et in medio multorum laudabo eum.
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
31 Quia astitit a dextris pauperis, ut salvam faceret a persequentibus animam meam.
Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
