Psalmorum 103
1 Psalmus David. Benedic anima mea Domino et omnia, quae intra me sunt, nomini sancto eius.
A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
2 Benedic anima mea Domino: et noli oblivisci omnes retributiones eius:
Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
3 Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis: qui sanat omnes infirmitates tuas.
A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
4 Qui redimit de interitu vitam tuam: qui coronat te in misericordia et miserationibus.
A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
5 Qui replet in bonis desiderium tuum: renovabitur ut aquilae iuventus tua:
A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
6 Faciens misericordias Dominus: et iudicium omnibus iniuriam patientibus.
Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
7 Notas fecit vias suas Moysi, filiis Israel voluntates suas.
Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
8 Miserator, et misericors Dominus: longanimis, et multum misericors.
Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9 Non in perpetuum irascetur: neque aeternum comminabitur.
Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10 Non secundum peccata nostra fecit nobis: neque secundum iniquitates nostras retribuit nobis.
Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
11 Quoniam secundum altitudinem caeli a terra: corroboravit misericordiam suam super timentes se.
Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
12 Quantum distat Ortus ab occidente: longe fecit a nobis iniquitates nostras.
A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
13 Quomodo miseretur pater filiorum, misertus est Dominus timentibus se:
A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
14 quoniam ipse cognovit figmentum nostrum. Recordatus est quoniam pulvis sumus:
Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
15 homo, sicut foenum dies eius, tamquam flos agri sic efflorebit.
Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
16 Quoniam spiritus pertransibit in illo, et non subsistet: et non cognoscet amplius locum suum.
Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
17 Misericordia autem Domini ab aeterno, et usque in aeternum super timentes eum. Et iustitia illius in filios filiorum,
De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
18 his qui servant testamentum eius: Et memores sunt mandatorum ipsius, ad faciendum ea.
Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
19 Dominus in caelo paravit sedem suam: et regnum ipsius omnibus dominabitur.
Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
20 Benedicite Domino omnes angeli eius: potentes virtute, facientes verbum illius, ad audiendam vocem sermonum eius.
Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
21 Benedicite Domino omnes virtutes eius: ministri eius, qui facitis voluntatem eius.
Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
22 Benedicite Domino omnia opera eius: in omni loco dominationis eius, benedic anima mea Domino.
Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
