Psalmorum 102
1 Oratio inopis, cum augeretur, Cum anxius fuerit, et in conspectu Domini effunderet precem suam. Domine exaudi orationem meam: et clamor meus ad te veniat.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Non avertas faciem tuam a me: in quacumque die tribulor, inclina ad me aurem tuam. In quacumque die invocavero te, velociter exaudi me.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 Quia defecerunt sicut fumus dies mei: et ossa mea sicut cremium aruerunt.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 Percussus sum ut foenum, et aruit cor meum: quia oblitus sum comedere panem meum.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 A voce gemitus mei adhaesit os meum carni meae.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 Similis factus sum pellicano solitudinis: factus sum sicut nycticorax in domicilio.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 Vigilavi, et factus sum sicut passer solitarius in tecto.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Tota die exprobrabant mihi inimici mei: et qui laudabant me adversum me iurabant.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Quia cinerem tamquam panem manducabam, et potum meum cum fletu miscebam.
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 A facie irae indignationis tuae: quia elevans allisisti me.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 Dies mei sicut umbra declinaverunt: et ego sicut foenum arui.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 Tu autem Domine in aeternum permanes: et memoriale tuum in generatione et generationem.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Tu exurgens misereberis Sion: quia tempus miserendi eius, quia venit tempus.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 Quoniam placuerunt servis tuis lapides eius: et terrae eius miserebuntur.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Et timebunt Gentes nomen tuum Domine, et omnes reges terrae gloriam tuam.
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 Quia aedificavit Dominus Sion: et videbitur in gloria sua.
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 Respexit in orationem humilium: et non sprevit precem eorum.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Scribantur haec in generatione altera: et populus, qui creabitur, laudabit Dominum:
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 Quia prospexit de excelso sancto suo: Dominus de caelo in terram aspexit:
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 Ut audiret gemitus compeditorum: ut solveret filios interemptorum:
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 Ut annuncient in Sion nomen Domini: et laudem eius in Ierusalem.
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 In conveniendo populos in unum, et reges ut serviant Domino.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Respondit ei in via virtutis suae: Paucitatem dierum meorum nuncia mihi.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Ne revoces me in dimidio dierum meorum: in generatione et generationem anni tui.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Initio tu Domine terram fundasti: et opera manuum tuarum sunt caeli.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 Ipsi peribunt, tu autem permanes: et omnes sicut vestimentum veterascent. Et sicut opertorium mutabis eos, et mutabuntur:
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 tu autem idem ipse es, et anni tui non deficient.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 Filii servorum tuorum habitabunt: et semen eorum in saeculum dirigetur.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
