Psalmorum 102
1 Oratio inopis, cum augeretur, Cum anxius fuerit, et in conspectu Domini effunderet precem suam. Domine exaudi orationem meam: et clamor meus ad te veniat.
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Non avertas faciem tuam a me: in quacumque die tribulor, inclina ad me aurem tuam. In quacumque die invocavero te, velociter exaudi me.
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 Quia defecerunt sicut fumus dies mei: et ossa mea sicut cremium aruerunt.
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 Percussus sum ut foenum, et aruit cor meum: quia oblitus sum comedere panem meum.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 A voce gemitus mei adhaesit os meum carni meae.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 Similis factus sum pellicano solitudinis: factus sum sicut nycticorax in domicilio.
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 Vigilavi, et factus sum sicut passer solitarius in tecto.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 Tota die exprobrabant mihi inimici mei: et qui laudabant me adversum me iurabant.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 Quia cinerem tamquam panem manducabam, et potum meum cum fletu miscebam.
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 A facie irae indignationis tuae: quia elevans allisisti me.
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 Dies mei sicut umbra declinaverunt: et ego sicut foenum arui.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 Tu autem Domine in aeternum permanes: et memoriale tuum in generatione et generationem.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 Tu exurgens misereberis Sion: quia tempus miserendi eius, quia venit tempus.
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 Quoniam placuerunt servis tuis lapides eius: et terrae eius miserebuntur.
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 Et timebunt Gentes nomen tuum Domine, et omnes reges terrae gloriam tuam.
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 Quia aedificavit Dominus Sion: et videbitur in gloria sua.
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 Respexit in orationem humilium: et non sprevit precem eorum.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 Scribantur haec in generatione altera: et populus, qui creabitur, laudabit Dominum:
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 Quia prospexit de excelso sancto suo: Dominus de caelo in terram aspexit:
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 Ut audiret gemitus compeditorum: ut solveret filios interemptorum:
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 Ut annuncient in Sion nomen Domini: et laudem eius in Ierusalem.
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 In conveniendo populos in unum, et reges ut serviant Domino.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 Respondit ei in via virtutis suae: Paucitatem dierum meorum nuncia mihi.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 Ne revoces me in dimidio dierum meorum: in generatione et generationem anni tui.
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 Initio tu Domine terram fundasti: et opera manuum tuarum sunt caeli.
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 Ipsi peribunt, tu autem permanes: et omnes sicut vestimentum veterascent. Et sicut opertorium mutabis eos, et mutabuntur:
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 tu autem idem ipse es, et anni tui non deficient.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 Filii servorum tuorum habitabunt: et semen eorum in saeculum dirigetur.
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
