< Proverbiorum 9 >
1 Sapientia aedificavit sibi domum, excidit columnas septem.
Bölcsesség fölépítette házát, kivágta oszlopait, hetet.
2 Immolavit victimas suas, miscuit vinum, et proposuit mensam suam.
Levágta a lakomájára valót, töltötte borát, el is rendezte asztalát.
3 Misit ancillas suas ut vocarent ad arcem, et ad moenia civitatis:
Küldte leányzóit, vendégeket hí meg a város magaslatainak tetején.
4 Siquis est parvulus, veniat ad me. Et insipientibus locuta est:
Ki együgyű, térjen ide; esztelen – annak mondja:
5 Venite, comedite panem meum, et bibite vinum quod miscui vobis.
Jertek, egyetek kenyeremből és igyatok a borból, melyet töltöttem!
6 Relinquite infantiam, et vivite, et ambulate per vias prudentiae.
Hagyjátok az együgyűséget, hogy éljetek és haladjatok az értelem útján.
7 Qui erudit derisorem, ipse iniuriam sibi facit: et qui arguit impium, sibi maculam generat.
A ki csúfolót oktat, szégyent szerez magának, s a ki gonoszt megint, hibát önmagának.
8 Noli arguere derisorem, ne oderit te. Argue sapientem, et diliget te.
Ne intsd meg a csúfolót, nehogy meggyűlöljön, intsd meg a bölcset és megszeret téged.
9 Da sapienti occasionem, et addetur ei sapientia. Doce iustum, et festinabit accipere.
Adj a bölcsnek és még bölcsebb lesz, tudasd az igazzal és gyarapodik tanulságban.
10 Principium sapientiae timor Domini: et scientia sanctorum, prudentia.
A bölcsesség kezdete az istenfélelem, és a Szentnek megismerése értelem.
11 Per me enim multiplicabuntur dies tui, et addentur tibi anni vitae.
Mert általam sokasodnak napjaid és meggyarapodnak a te életed évei.
12 Si sapiens fueris, tibimetipsi eris: si autem illusor, solus portabis malum.
Ha bölcs lettél, magadnak lettél bölcs, s ha csúfoló lettél, egyedül te viseled.
13 Mulier stulta et clamosa, plenaque illecebris, et nihil omnino sciens,
Balgaság asszony zajongó, együgyű és mitsem tud.
14 sedit in foribus domus suae super sellam in excelso urbis loco,
Háza bejáratába ül, székre, a város magaslatain,
15 ut vocaret transeuntes per viam, et pergentes itinere suo:
hogy meghívja az úton arra menőket, kik egyenesen járnak ösvényeiken.
16 Qui est parvulus, declinet ad me. Et vecordi locuta est:
Ki együgyű, térjen ide, és esztelen – annak mondja:
17 Aquae furtivae dulciores sunt, et panis absconditus suavior.
Lopott víz édes és titkosság kenyere kellemes!
18 Et ignoravit quod ibi sint gigantes, et in profundis inferni convivae eius. (Sheol )
És nem tudja, hogy árnyak vannak ott, az alvilág mélységeiben vannak meghívottjai. (Sheol )