Proverbiorum 7
1 Fili mi, custodi sermones meos, et praecepta mea reconde tibi. Fili
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 serva mandata mea, et vives: et legem meam quasi pupillam oculi tui:
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 liga eam in digitis tuis, scribe illam in tabulis cordis tui.
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Dic sapientiae, soror mea es: et prudentiam voca amicam tuam,
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 ut custodiant te a muliere extranea, et ab aliena, quae verba sua dulcia facit.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 De fenestra enim domus meae per cancellos prospexi,
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 et video parvulos, considero vecordem iuvenem,
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 qui transit per plateam iuxta angulum, et prope viam domus illius, graditur
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 in obscuro, advesperascente die, in noctis tenebris, et caligine.
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 Et ecce occurrit illi mulier ornatu meretricio, praeparata ad decipiendas animas: garrula, et vaga,
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 quietis impatiens, nec valens in domo consistere pedibus suis,
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 nunc foris, nunc in plateis, nunc iuxta angulos insidians.
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 Apprehensumque deosculatur iuvenem, et procaci vultu blanditur, dicens:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 Victimas pro salute vovi, hodie reddidi vota mea.
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 idcirco egressa sum in occursum tuum, desiderans te videre, et reperi.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Intexui funibus lectulum meum, stravi tapetibus pictis ex Aegypto.
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 aspersi cubile meum myrrha, et aloe, et cinnamomo.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Veni, inebriemur uberibus, et fruamur cupitis amplexibus, donec illucescat dies.
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 non est enim vir in domo sua, abiit via longissima.
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 sacculum pecuniae secum tulit: in die plenae lunae reversurus est in domum suam.
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 Irretivit eum multis sermonibus, et blanditiis labiorum protraxit illum.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 Statim eam sequitur quasi bos ductus ad victimam, et quasi agnus lasciviens, et ignorans quod ad vincula stultus trahatur,
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 donec transfigat sagitta iecur eius: velut si avis festinet ad laqueum, et nescit quod de periculo animae illius agitur.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 Nunc ergo fili mi, audi me, et attende verbis oris mei.
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Ne abstrahatur in viis illius mens tua: neque decipiaris semitis eius.
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 multos enim vulneratos deiecit, et fortissimi quique interfecti sunt ab ea.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
