Proverbiorum 31
1 Verba Lamuelis regis. Visio, qua erudivit eum mater sua.
Lemúel királynak szavai. Beszéd, mellyel oktatta őt az anyja.
2 Quid dilecte mi, quid dilecte uteri mei, quid dilecte votorum meorum?
Mit, én fiam, mit én méhem fia és mit én fogadalmim fia?
3 Ne dederis mulieribus substantiam tuam, et divitias tuas ad delendos reges.
Ne add az asszonyoknak erődet, sem útjaidat a királyrontóknak.
4 Noli regibus, o Lamuel, noli regibus dare vinum: quia nullum secretum est ubi regnat ebrietas.
Ne a királyoknak, Lemúel, ne a királyoknak borivás, ne a fejedelmeknek részegítő ital!
5 et ne forte bibant, et obliviscantur iudiciorum, et mutent causam filiorum pauperis.
Nehogy igyék és elfelejtené a szabott törvényt és elváltoztatná a nyomorúság minden fiának jogát.
6 Date siceram moerentibus, et vinum his, qui amaro sunt animo:
Adjatok részegítő italt a bujdosónak és bort az elkeseredett lelkűeknek;
7 ut bibant, et obliviscantur egestatis suae, et doloris sui non recordentur amplius.
igyék és felejtse el szegénységét és szenvedésére ne emlékezzék többé.
8 Aperi os tuum muto, et causis omnium filiorum qui pertranseunt:
Nyisd meg szájadat a némának, a mulandóság minden fiának jogáért.
9 aperi os tuum, decerne quod iustum est, et iudica inopem et pauperem.
Nyisd meg szájadat, ítélj igazsággal és szerezd jogát a szegénynek és szűkölködőnek.
10 Mulierem fortem quis inveniet? procul, et de ultimis finibus pretium eius.
Derék asszonyt ki talál, a korálokat felülmúlja értéke.
11 Confidit in ea cor viri sui, et spoliis non indigebit.
Bízott benne férjének szíve és nyereség sem hiányzott.
12 Reddet ei bonum, et non malum, omnibus diebus vitae suae.
Jót tett vele s nem rosszat éltének minden napjaiban.
13 Quaesivit lanam et linum, et operata est consilia manuum suarum.
Gondja volt gyapjúra és lenre, és dolgozott kezei kedvével.
14 Facta est quasi navis institoris, de longe portans panem suum.
Úgy volt, mint a kalmár hajói, meszszünnen hozta kenyerét.
15 Et de nocte surrexit, deditque praedam domesticis suis, et cibaria ancillis suis.
Fölkelt, midőn még éjszaka, s kiadta, az eledelt házának, s a kiszabott kenyeret szolgálóinak.
16 Consideravit agrum, et emit eum: de fructu manuum suarum plantavit vineam.
Gondolt mezőre és megvette, kezének gyümölcséből ültetett szőlőt.
17 Accinxit fortitudine lumbos suos, et roboravit brachium suum.
Erővel övezte föl derekát és szilárdította karjait.
18 Gustavit, et vidit quia bona est negotiatio eius: non extinguetur in nocte lucerna eius.
Megérezte, hogy jó a keresete nem alszik el éjjel mécsese.
19 Manum suam misit ad fortia, et digiti eius apprehenderunt fusum.
Kezeit kinyújtotta a guzsalyra és ujjai tartották az orsót.
20 Manum suam aperuit inopi, et palmas suas extendit ad pauperem.
Tenyerét megnyitotta a szegénynek és kezeit kinyújtotta a szűkölködőnek.
21 Non timebit domui suae a frigoribus nivis: omnes enim domestici eius vestiti sunt duplicibus.
Nem féltette házát a hótól, mert egész háza karmazsinba van öltözve.
22 Stragulatam vestem fecit sibi: byssus, et purpura indumentum eius.
Takarókat készített magának, bysszus és bíbor az öltözete.
23 Nobilis in portis vir eius, quando sederit cum senatoribus terrae.
Ismeretes a kapukban férje, midőn együtt ül az ország véneivel.
24 Sindonem fecit, et vendidit, et cingulum tradidit Chananaeo.
Gyolcsot készített és eladta és övet, melyet adott a kanaáninak.
25 Fortitudo et decor indumentum eius, et ridebit in die novissimo.
Erő és dísz az öltözete és nevetett a jövendő nap elé.
26 Os suum aperuit sapientiae, et lex clementiae in lingua eius.
Száját fölnyitotta bölcsességgel, s szeretetnek tana a nyelvén.
27 Consideravit semitas domus suae, et panem otiosa non comedit.
Szemléli házának menetét, és a restség kenyerét nem eszi.
28 Surrexerunt filii eius, et beatissimam praedicaverunt: vir eius, et laudavit eam.
Előálltak fiai és boldognak mondták, férje és megdicsérte.
29 Multae filiae congregaverunt sibi divitias: tu supergressa es universas.
Sok a nő, kik derekasat végeztek, de te föléje jutottál mindnyájának.
30 Fallax gratia, et vana est pulchritudo: mulier timens Dominum ipsa laudabitur.
Hazugság a kellem, és hiábavalóság a szépség; asszony, ki istenfélő, az dicsértessék.
31 Date ei de fructu manuum suarum: et laudent eam in portis opera eius.
Adjatok neki kezei gyümölcséből és dicsérjék őt a kapukban tettei!
