< Proverbiorum 3 >
1 Fili mi, ne obliviscaris legis meae, et praecepta mea cor tuum custodiat.
Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd;
2 longitudinem enim dierum, et annos vitae, et pacem apponent tibi.
Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven.
3 Misericordia, et veritas te non deserant, circumda eas gutturi tuo, et describe in tabulis cordis tui:
Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;
4 et invenies gratiam, et disciplinam bonam coram Deo et hominibus.
Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt.
5 Habe fiduciam in Domino ex toto corde tuo, et ne innitaris prudentiae tuae.
Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
6 In omnibus viis tuis cogita illum, et ipse diriget gressus tuos.
Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.
7 Ne sis sapiens apud temetipsum: time Deum, et recede a malo:
Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.
8 sanitas quippe erit umbilico tuo, et irrigatio ossium tuorum.
Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.
9 Honora Dominum de tua substantia, et de primitiis omnium frugum tuarum da pauperibus:
Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből.
10 et implebuntur horrea tua saturitate, et vino torcularia tua redundabunt.
Eképen megtelnek a te csűreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.
11 Disciplinam Domini, fili mi, ne abiicias: nec deficias cum ab eo corriperis:
Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az ő dorgálását.
12 quem enim diligit Dominus, corripit: et quasi pater in filio complacet sibi.
Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, a kit kedvel.
13 Beatus homo, qui invenit sapientiam, et qui affluit prudentia:
Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.
14 melior est acquisitio eius negotiatione auri, et argenti primi et purissimi fructus eius:
Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.
15 pretiosior est cunctis opibus: et omnia, quae desiderantur, huic non valent comparari.
Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá.
16 Longitudo dierum in dextera eius, et in sinistra illius divitiae, et gloria.
Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.
17 Viae eius viae pulchrae, et omnes semitae illius pacificae.
Az ő útai gyönyörűséges útak, és minden ösvényei: békesség.
18 Lignum vitae est his, qui apprehenderint eam: et qui tenuerit eam, beatus.
Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!
19 Dominus sapientia fundavit terram, stabilivit caelos prudentia.
Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erősítette az eget értelemmel.
20 Sapientia illius eruperunt abyssi, et nubes rore concrescunt.
Az ő tudománya által fakadtak ki a mélységből a vizek, és a felhők csepegnek harmatot,
21 Fili mi, ne effluant haec ab oculis tuis: Custodi legem atque consilium:
Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől, őrizd meg az igaz bölcseséget, és a meggondolást!
22 et erit vita animae tuae, et gratia faucibus tuis.
És lesznek ezek élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.
23 tunc ambulabis fiducialiter in via tua, et pes tuus non impinget:
Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.
24 si dormieris, non timebis: quiesces, et suavis erit somnus tuus.
Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod.
25 ne paveas repentino terrore, et irruentes tibi potentias impiorum.
Ne félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszok pusztításától, ha eljő;
26 Dominus enim erit in latere tuo, et custodiet pedem tuum ne capiaris.
Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megőrzi a te lábadat a fogságtól.
27 Noli prohibere benefacere eum, qui potest: si vales, et ipse benefac:
Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.
28 Ne dicas amico tuo: Vade, et revertere: cras dabo tibi: cum statim possis dare.
Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, a mit kér.
29 Ne moliaris amico tuo malum, cum ille in te habeat fiduciam.
Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott ő együtt ül bátorságosan te veled.
30 Ne contendas adversus hominem frustra, cum ipse tibi nihil mali fecerit.
Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.
31 Ne aemuleris hominem iniustum, nec imiteris vias eius:
Ne irígykedjél az erőszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.
32 quia abominatio Domini est omnis illusor, et cum simplicibus sermocinatio eius.
Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő titka.
33 Egestas a Domino in domo impii: habitacula autem iustorum benedicentur.
Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.
34 Ipse deludet illusores, et mansuetis dabit gratiam.
Ha kik csúfolók, ő megcsúfolja azokat; a szelídeknek pedig ád kedvességet.
35 Gloriam sapientes possidebunt: stultorum exaltatio, ignominia.
A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.