Proverbiorum 28
1 Fugit impius, nemine persequente: iustus autem quasi leo confidens, absque terrore erit.
Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.
2 Propter peccata terrae multi principes eius: et propter hominis sapientiam, et horum scientiam quae dicuntur, vita ducis longior erit.
Az ország bűne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.
3 Vir pauper calumnians pauperes, similis est imbri vehementi, in quo paratur fames.
A szegény emberből támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esőhöz, mely nem hágy kenyeret.
4 Qui derelinquunt legem, laudant impium: qui custodiunt, succenduntur contra eum.
A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.
5 Viri mali non cogitant iudicium: qui autem inquirunt Dominum, animadvertunt omnia.
A gonoszságban élő emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.
6 Melior est pauper ambulans in simplicitate sua, quam dives in pravis itineribus.
Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.
7 Qui custodit legem, filius sapiens est: qui autem comessatores pascit, confundit patrem suum.
A ki megőrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.
8 Qui coacervat divitias usuris et foenore liberali, in pauperes congregat eas.
A ki öregbíti az ő marháját kamattal és uzsorával, annak gyűjt, a ki könyörül a szegényeken.
9 Qui declinat aures suas ne audiat legem, oratio eius erit execrabilis.
Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.
10 Qui decipit iustos in via mala, in interitu suo corruet: et simplices possidebunt bona eius.
A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.
11 Sapiens sibi videtur vir dives: pauper autem prudens scrutabitur eum.
Bölcs az ő maga szemei előtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja őt.
12 In exultatione iustorum multa gloria est: regnantibus impiis ruinae hominum.
Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.
13 Qui abscondit scelera sua, non dirigetur: qui autem confessus fuerit, et reliquerit ea, misericordiam consequetur.
A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.
14 Beatus homo, qui semper est pavidus: qui vero mentis est durae, corruet in malum.
Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az ő szívét, bajba esik.
15 Leo rugiens, et ursus esuriens, princeps impius super populum pauperem.
Mint az ordító oroszlán és éhező medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.
16 Dux indigens prudentia, multos opprimet per calumniam: qui autem odit avaritiam, longi fient dies eius.
Az értelemben szűkölködő fejedelem nagy elnyomó is; de a ki gyűlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.
17 Hominem, qui calumniatur animae sanguinem, si usque ad lacum fugerit, nemo sustinet.
Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa őt.
18 Qui ambulat simpliciter, salvus erit: qui perversis graditur viis, concidet semel.
A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.
19 Qui operatur terram suam, satiabitur panibus: qui autem sectatur otium, replebitur egestate.
A ki munkálja az ő földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.
20 Vir fidelis multum laudabitur: qui autem festinat ditari, non erit innocens.
A hivő ember bővelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.
21 Qui cognoscit in iudicio faciem, non benefacit: iste et pro buccella panis deserit veritatem.
Személyt válogatni nem jó; mert még egy falat kenyérért is vétkezhetik az ember.
22 Vir, qui festinat ditari, et aliis invidet, ignorat quod egestas superveniet ei.
Siet a marhakeresésre a gonosz szemű ember; és nem veszi észre, hogy szükség jő reá.
23 Qui corripit hominem, gratiam postea inveniet apud eum magis quam ille, qui per linguae blandimenta decipit.
A ki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű.
24 Qui subtrahit aliquid a patre suo, et a matre: et dicit hoc non esse peccatum, particeps homicidae est.
A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.
25 Qui se iactat, et dilatat, iurgia concitat: qui vero sperat in Domino, sanabitur.
A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerősödik.
26 Qui confidit in corde suo, stultus est: qui autem graditur sapienter, ipse laudabitur.
A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.
27 Qui dat pauperi, non indigebit: qui despicit deprecantem, sustinebit penuriam.
A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.
28 Cum surrexerint impii, abscondentur homines: cum illi perierint, multiplicabuntur iusti.
Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.
