Proverbiorum 25
1 Hae quoque parabolae Salomonis, quas transtulerunt viri Ezechiae regis Iuda.
Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.
2 Gloria Dei est celare verbum, et gloria regum investigare sermonem.
Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.
3 Caelum sursum, et terra deorsum, et cor regum inscrutabile.
Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.
4 Aufer rubiginem de argento, et egredietur vas purissimum:
Távolítsd el az ezüstből a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:
5 Aufer impietatem de vultu regis, et firmabitur iustitia thronus eius.
Távolítsd el a bűnöst a király elől, és megerősíttetik igazsággal az ő széke.
6 Ne gloriosus appareas coram rege, et in loco magnorum ne steteris.
Ne dicsekedjél a király előtt, és a nagyok helyére ne állj;
7 Melius est enim ut dicatur tibi: Ascende huc; quam ut humilieris coram principe.
Mert jobb, ha azt mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes előtt, a kit láttak a te szemeid.
8 Quae viderunt oculi tui, ne proferas in iurgio cito: ne postea emendare non possis, cum dehonestaveris amicum tuum.
Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy azt ne kelljen kérdened, mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.
9 Causam tuam tracta cum amico tuo, et secretum extraneo ne reveles:
A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;
10 ne forte insultet tibi cum audierit, et exprobrare non cesset. Gratia et amicitia liberant: quas tibi serva, ne exprobrabilis fias.
Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.
11 Mala aurea in lectis argenteis, qui loquitur verbum in tempore suo.
Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!
12 Inauris aurea, et margaritum fulgens, qui arguit sapientem, et aurem obedientem.
Mint az arany függő és színarany ékesség: olyan a bölcs intő a szófogadó fülnél.
13 Sicut frigus nivis in die messis, ita legatus fidelis ei, qui misit eum, animam ipsius requiescere facit.
Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik őt elbocsátják; mert az ő urainak lelkét megvidámítja.
14 Nubes, et ventus, et pluviae non sequentes, vir gloriosus, et promissa non complens.
Mint a felhő és szél, melyekben nincs eső: olyan a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.
15 Patientia lenietur princeps, et lingua mollis confringet duritiam.
Tűrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.
16 Mel invenisti, comede quod sufficit tibi, ne forte satiatus evomas illud.
Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.
17 Subtrahe pedem tuum de domo proximi tui, nequando satiatus oderit te.
Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyűlöljön téged.
18 Iaculum, et gladius, et sagitta acuta, homo qui loquitur contra proximum suum falsum testimonium.
Pőröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.
19 Dens putridus, et pes lassus, qui sperat super infideli in die angustiae,
Mint a romlott fog és kimarjult láb: olyan a hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.
20 et amittit pallium in die frigoris. Acetum in nitro, qui cantat carmina cordi pessimo. Sicut tinea vestimento, et vermis ligno: ita tristitia viri nocet cordi.
Mint a ki leveti ruháját a hidegnek idején, mint az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívű ember előtt.
21 Si esurierit inimicus tuus, ciba illum: si sitierit, da ei aquam bibere:
Ha éhezik, a ki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;
22 prunas enim congregabis super caput eius, et Dominus reddet tibi.
Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked.
23 Ventus aquilo dissipat pluvias, et facies tristis linguam detrahentem.
Az északi szél esőt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.
Jobb lakni a tetőnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban.
25 Aqua frigida animae sitienti, et nuncius bonus de terra longinqua.
Mint a hideg víz a megfáradt embernek, olyan a messze földről való jó hírhallás.
26 Fons turbatus pede, et vena corrupta, iustus cadens coram impio.
Mint a megháborított forrás és megromlott kútfő, olyan az igaz, a ki a gonosz előtt ingadozik.
27 Sicut qui mel multum comedit, non est ei bonum: sic qui scrutator est maiestatis, opprimetur a gloria.
Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség?
28 Sicut urbs patens et absque murorum ambitu, ita vir, qui non potest in loquendo cohibere spiritum suum.
Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, a kinek nincsen birodalma az ő lelkén!
