Proverbiorum 25
1 Hae quoque parabolae Salomonis, quas transtulerunt viri Ezechiae regis Iuda.
Ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedtek Chizkija, Jehúda királyának emberei.
2 Gloria Dei est celare verbum, et gloria regum investigare sermonem.
Isten dicsősége elrejteni a dolgot, s a királyok dicsősége: kikutatni a dolgot.
3 Caelum sursum, et terra deorsum, et cor regum inscrutabile.
Az ég magasságra s a föld mélységre – s a királyok szíve kikutathatatlan.
4 Aufer rubiginem de argento, et egredietur vas purissimum:
Eltávolították a salakot az ezüstből, s előállt az ötvös számára az edény:
5 Aufer impietatem de vultu regis, et firmabitur iustitia thronus eius.
távolítsák el a gonoszt a király elől, s megszilárdul az igazság által trónja.
6 Ne gloriosus appareas coram rege, et in loco magnorum ne steteris.
Ne büszkélkedjél a király előtt és a nagyoknak helyére ne állj;
7 Melius est enim ut dicatur tibi: Ascende huc; quam ut humilieris coram principe.
mert jobb, ha mondják neked: jer fel ide, semhogy megalázzanak a nemes előtt, a hogy látták szemeid.
8 Quae viderunt oculi tui, ne proferas in iurgio cito: ne postea emendare non possis, cum dehonestaveris amicum tuum.
Ne indulj hamar pörre, mert ugyan mit teszel majd a végén; mikor téged megszégyenít felebarátod.
9 Causam tuam tracta cum amico tuo, et secretum extraneo ne reveles:
Pörödet viseld felebarátoddal, de másnak titkát ne áruld el;
10 ne forte insultet tibi cum audierit, et exprobrare non cesset. Gratia et amicitia liberant: quas tibi serva, ne exprobrabilis fias.
nehogy meggyalázzon téged az, a ki hallja, és rossz híred nem szűnik meg.
11 Mala aurea in lectis argenteis, qui loquitur verbum in tempore suo.
Arany almák ezüst díszítményekben: a maga módjára elmondott szó.
12 Inauris aurea, et margaritum fulgens, qui arguit sapientem, et aurem obedientem.
Arany gyűrű és színarany ékszer: bölcs feddő halló fülnek.
13 Sicut frigus nivis in die messis, ita legatus fidelis ei, qui misit eum, animam ipsius requiescere facit.
Mint hónak hidege aratás napján, olyan a hűséges követ a küldőinek, és urának lelkét felüdíti.
14 Nubes, et ventus, et pluviae non sequentes, vir gloriosus, et promissa non complens.
Felhők meg szél, de nincs eső: ember, ki dicsekedik hazug adománnyal.
15 Patientia lenietur princeps, et lingua mollis confringet duritiam.
Hosszantűrés által rábeszélhető a fejedelem és puha nyelv csontot tör.
16 Mel invenisti, comede quod sufficit tibi, ne forte satiatus evomas illud.
Mézet találtál, egyél a míg elég neked, nehogy, jól lakván vele, kihánynád.
17 Subtrahe pedem tuum de domo proximi tui, nequando satiatus oderit te.
Gyérré tedd lábadat barátod házában, nehogy jól lakván veled, meggyűlölne téged.
18 Iaculum, et gladius, et sagitta acuta, homo qui loquitur contra proximum suum falsum testimonium.
Buzogány és kard és élesített nyíl: ember, a ki felebarátja ellen hamis tanúként vall.
19 Dens putridus, et pes lassus, qui sperat super infideli in die angustiae,
Romlott fog, tántorgó láb: menedék, mely cserben hagy a szorongatás napján.
20 et amittit pallium in die frigoris. Acetum in nitro, qui cantat carmina cordi pessimo. Sicut tinea vestimento, et vermis ligno: ita tristitia viri nocet cordi.
A ki leveti a ruhát fagynak napján, eczet a salétromra: olyan a ki énekeket énekel szomorú szívre.
21 Si esurierit inimicus tuus, ciba illum: si sitierit, da ei aquam bibere:
Ha éhezik gyűlölőd, adj ennie kenyeret, és ha, szomjazik, adj innia vizet;
22 prunas enim congregabis super caput eius, et Dominus reddet tibi.
mert parazsat kaparsz fejére, és az Örökkévaló megfizet neked.
23 Ventus aquilo dissipat pluvias, et facies tristis linguam detrahentem.
Az északi szél esőt szül, és bosszús arczot a titkos nyelv.
Jobb a háztető sarkában lakni, mint czivódó asszony és közös ház.
25 Aqua frigida animae sitienti, et nuncius bonus de terra longinqua.
Hideg víz a bágyadt lélekre, olyan a jó hír messze országból.
26 Fons turbatus pede, et vena corrupta, iustus cadens coram impio.
Fölkavart forrás és elrontott kútfő: az igaz, a ki meginog a gonosz előtt.
27 Sicut qui mel multum comedit, non est ei bonum: sic qui scrutator est maiestatis, opprimetur a gloria.
Mézet sokat enni nem jó, s a dicsőség kutatása dicsőség.
28 Sicut urbs patens et absque murorum ambitu, ita vir, qui non potest in loquendo cohibere spiritum suum.
Város, melybe rést törtek, mely fal nélkül van: ember, kinek indulatára nincsen fékezés.
