Proverbiorum 24
1 Ne aemuleris viros malos, nec desideres esse cum eis:
Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni.
2 quia rapinas meditatur mens eorum, et fraudes labia eorum loquuntur.
Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik.
3 Sapientia aedificabitur domus, et prudentia roborabitur.
Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg.
4 In doctrina replebuntur cellaria, universa substantia pretiosa et pulcherrima.
És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.
5 Vir sapiens, fortis est: et vir doctus, robustus et validus.
A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű.
6 Quia cum dispositione initur bellum: et erit salus ubi multa consilia sunt.
Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
7 Excelsa stulto sapientia, in porta non aperiet os suum.
Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját.
8 Qui cogitat mala facere, stultus vocabitur.
A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják.
9 Cogitatio stulti peccatum est: et abominatio hominum detractor.
A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt útálatos.
10 Si desperaveris lapsus in die angustiae: imminuetur fortitudo tua.
Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.
11 Erue eos, qui ducuntur ad mortem: et qui trahuntur ad interitum liberare ne cesses.
Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
12 Si dixeris: Vires non suppetunt: qui inspector est cordis, ipse intelligit, et servatorem animae tuae nihil fallit, reddetque homini iuxta opera sua.
Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet.
13 Comede, fili mi, mel, quia bonum est, et favum dulcissimum gutturi tuo:
Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
14 Sic et doctrina sapientiae animae tuae: quam cum inveneris, habebis in novissimis spem, et spes tua non peribit.
Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
15 Ne insidieris, et quaeras impietatem in domo iusti, neque vastes requiem eius.
Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!
16 Septies enim in die cadit iustus, et resurgit: impii autem corruent in malum.
Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.
17 Cum ceciderit inimicus tuus, ne gaudeas, et in ruina eius ne exultet cor tuum:
Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
18 ne forte videat Dominus, et displiceat ei, et auferat ab eo iram suam.
Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.
19 Ne contendas cum pessimis, nec aemuleris impios:
Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
20 quoniam non habent futurorum spem mali, et lucerna impiorum extinguetur.
Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
21 Time Dominum, fili mi, et regem: et cum detractoribus non commiscearis:
Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél.
22 quoniam repente consurget perditio eorum: et ruinam utriusque quis novit?
Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
23 Haec quoque sapientibus dico: Cognoscere personam in iudicio non est bonum.
Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
24 Qui dicunt impio: Iustus es: maledicent eis populi, et detestabuntur eos tribus.
A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.
25 Qui arguunt eum, laudabuntur: et super ipsos veniet benedictio.
A kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok!
26 Labia deosculabitur, qui recta verba respondet.
Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.
27 Praepara foris opus tuum, et diligenter exerce agrum tuum: et postea aedifices domum tuam.
Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annakutána építsd a házadat.
28 Ne sis testis frustra contra proximum tuum: nec lactes quemquam labiis tuis.
Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal?
29 Ne dicas: Quomodo fecit mihi, sic faciam ei: reddam unicuique secundum opus suum.
Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint.
30 Per agrum hominis pigri transivi, et per vineam viri stulti:
A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett.
31 et ecce totum repleverant urticae, et operuerant superficiem eius spinae, et maceria lapidum destructa erat.
És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala.
32 Quod cum vidissem, posui in corde meo, et exemplo didici disciplinam.
Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból:
33 Usquequo piger dormies? usquequo de somno consurgens? Parum, inquam, dormies, modicum dormitabis, pauxillum manus conseres, ut quiescas:
Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
34 et veniet tibi quasi cursor egestas, et mendicitas quasi vir armatus.
És így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.
