Proverbiorum 16
1 Hominis est animam praeparare: et Domini gubernare linguam.
Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
2 Omnes viae hominis patent oculis eius: spirituum ponderator est Dominus.
Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
3 Revela Domino opera tua, et dirigentur cogitationes tuae.
Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
4 Universa propter semetipsum operatus est Dominus: impium quoque ad diem malum.
Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
5 Abominatio Domini est omnis arrogans: etiamsi manus ad manum fuerit, non est innocens. Initium viae bonae, facere iustitiam: accepta est autem apud Deum magis, quam immolare hostias.
Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
6 Misericordia et veritate redimitur iniquitas: et in timore Domini declinatur a malo.
Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
7 Cum placuerint Domino viae hominis, inimicos quoque eius convertet ad pacem.
Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
8 Melius est parum cum iustitia, quam multi fructus cum iniquitate.
Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
9 Cor hominis disponit viam suam: sed Domini est dirigere gressus eius.
Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.
10 Divinatio in labiis regis, in iudicio non errabit os eius.
Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.
11 Pondus et statera iudicia Domini sunt: et opera eius omnes lapides sacculi.
Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.
12 Abominabiles regi qui agunt impie: quoniam iustitia firmatur solium.
Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.
13 Voluntas regum labia iusta: qui recta loquitur, diligetur:
Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti a király.
14 Indignatio regis, nuncii mortis: et vir sapiens placabit eam.
A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
15 In hilaritate vultus regis, vita: et clementia eius quasi imber serotinus.
A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.
16 Posside sapientiam, quia auro melior est: et acquire prudentiam, quia pretiosior est argento.
Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
17 Semita iustorum declinat mala: custos animae suae servat viam suam.
Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.
18 Contritionem praecedit superbia: et ante ruinam exaltatur spiritus.
A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.
19 Melius est humiliari cum mitibus, quam dividere spolia cum superbis.
Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
20 Eruditus in verbo reperiet bona: et qui sperat in Domino, beatus est.
A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
21 Qui sapiens est corde, appellabitur prudens: et qui dulcis eloquio, maiora reperiet.
A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
22 Fons vitae eruditio possidentis: doctrina stultorum fatuitas.
Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
23 Cor sapientis erudiet os eius: et labiis eius addet gratiam.
A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.
24 Favus mellis, composita verba: dulcedo animae, sanitas ossium.
Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
25 Est via quae videtur homini recta: et novissima eius ducunt ad mortem.
Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.
26 Anima laborantis laborat sibi, quia compulit eum os suum:
A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.
27 Vir impius fodit malum, et in labiis eius ignis ardescit.
A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;
28 Homo perversus suscitat lites: et verbosus separat principes.
A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
29 Vir iniquus lactat amicum suum: et ducit eum per viam non bonam.
Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.
30 Qui attonitis oculis cogitat prava, mordens labia sua perficit malum.
A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.
31 Corona dignitatis senectus, quae in viis iustitiae reperietur.
Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
32 Melior est patiens viro forti: et qui dominatur animo suo, expugnatore urbium.
Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
33 Sortes mittuntur in sinum, sed a Domino temperantur.
Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.
