Proverbiorum 14
1 Sapiens mulier aedificat domum suam: insipiens extructam quoque manibus destruet.
A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
2 Ambulans recto itinere, et timens Deum, despicitur ab eo, qui infami graditur via.
A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.
3 In ore stulti virga superbiae: labia autem sapientium custodiunt eos.
A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
4 Ubi non sunt boves, praesepe vacuum est: ubi autem plurimae segetes, ibi manifesta est fortitudo bovis.
Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
5 Testis fidelis non mentietur: profert autem mendacium dolosus testis.
A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
6 Quaerit derisor sapientiam, et non invenit: doctrina prudentium facilis.
A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
7 Vade contra virum stultum, et nescit labia prudentiae.
Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
8 Sapientia callidi est intelligere viam suam: et imprudentia stultorum errans.
Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
9 Stultis illudet peccatum, et inter iustos morabitur gratia.
A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
10 Cor quod novit amaritudinem animae suae, in gaudio eius non miscebitur extraneus.
A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
11 Domus impiorum delebitur: tabernacula vero iustorum germinabunt.
Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
12 Est via, quae videtur homini iusta: novissima autem eius deducunt ad mortem.
Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
13 Risus dolore miscebitur, et extrema gaudii luctus occupat.
Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
14 Viis suis replebitur stultus, et super eum erit vir bonus.
Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.
15 Innocens credit omni verbo: astutus considerat gressus suos. Filio doloso nihil erit boni: servo autem sapienti prosperi erunt actus, et dirigetur via eius.
Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
16 Sapiens timet, et declinat a malo: stultus transilit, et confidit.
A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
17 Impatiens operabitur stultitiam: et vir versutus odiosus est.
A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
18 Possidebunt parvuli stultitiam, et expectabunt astuti scientiam.
Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
19 Iacebunt mali ante bonos: et impii ante portas iustorum.
Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
20 Etiam proximo suo pauper odiosus erit: amici vero divitum multi.
Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
21 Qui despicit proximum suum, peccat: qui autem miseretur pauperis, beatus erit. Qui credit in Domino, misericordiam diligit.
A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
22 Errant qui operantur malum: misericordia et veritas praeparant bona.
Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.
23 In omni opere bono erit abundantia: ubi autem verba sunt plurima, ibi frequenter egestas.
Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
24 Corona sapientium, divitiae eorum: fatuitas stultorum, imprudentia.
A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
25 Liberat animas testis fidelis: et profert mendacia versipellis.
Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
26 In timore Domini fiducia fortitudinis, et filiis eius erit spes.
Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
27 Timor Domini fons vitae, ut declinet a ruina mortis.
Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
28 In multitudine populi dignitas regis: et in paucitate plebis ignominia principis.
A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
29 Qui patiens est, multa gubernatur prudentia: qui autem impatiens est, exaltat stultitiam suam.
A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
30 Vita carnium, sanitas cordis: putredo ossium, invidia.
A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
31 Qui calumniatur egentem, exprobrat factori eius: honorat autem eum, qui miseretur pauperis.
A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.
32 In malitia sua expelletur impius: sperat autem iustus in morte sua.
Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
33 In corde prudentis requiescit sapientia, et indoctos quosque erudiet.
Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
34 Iustitia elevat gentem: miseros autem facit populos peccatum.
Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
35 Acceptus est regi minister intelligens: iracundiam eius inutilis sustinebit.
A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.
