Proverbiorum 10
1 Filius sapiens laetificat patrem: filius vero stultus moestitia est matris suae.
Salamon bölcs mondásai. A bölcs fiú örvendezteti az ő atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az ő anyjának.
2 Nil proderunt thesauri impietatis: iustitia vero liberabit a morte.
Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.
3 Non affliget Dominus fame animam iusti, et insidias impiorum subvertet.
Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.
4 Egestatem operata est manus remissa: manus autem fortium divitias parat. Qui nititur mendaciis, hic pascit ventos: idem autem ipse sequitur aves volantes.
Szegénynyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.
5 Qui congregat in messe, filius sapiens est: qui autem stertit aestate, filius confusionis.
Gyűjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítő fiú.
6 Benedictio Domini super caput iusti: os autem impiorum operit iniquitas.
Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erőszaktételt fed be.
7 Memoria iusti cum laudibus: et nomen impiorum putrescet.
Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.
8 Sapiens corde praecepta suscipit: stultus caeditur labiis.
A bölcs elméjű beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.
9 Qui ambulat simpliciter, ambulat confidenter: qui autem depravat vias suas, manifestus erit.
A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az ő útát, kiismertetik.
10 Qui annuit oculo, dabit dolorem: et stultus labiis verberabitur.
A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.
11 Vena vitae, os iusti: et os impiorum operit iniquitatem.
Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erőszaktételt fedez el.
12 Odium suscitat rixas: et universa delicta operit charitas.
A gyűlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.
13 In labiis sapientis invenitur sapientia: et virga in dorso eius qui indiget corde.
Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vessző pedig a bolond hátának való.
14 Sapientes abscondunt scientiam: os autem stulti confusioni proximum est.
A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig közeli romlás.
15 Substantia divitis, urbs fortitudinis eius: pavor pauperum, egestas eorum.
A gazdagnak marhája az ő megerősített városa; szűkölködőknek romlása az ő szegénységök.
16 Opus iusti ad vitam: fructus autem impii ad peccatum.
Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bűnre van.
17 Via vitae, custodienti disciplinam: qui autem increpationes relinquit, errat.
A bölcseség megőrizőnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.
18 Abscondunt odium labia mendacia: qui profert contumeliam, insipiens est.
A ki elfedezi a gyűlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.
19 In multiloquio non deerit peccatum: qui autem moderatur labia sua prudentissimus est.
A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.
20 Argentum electum, lingua iusti: cor autem impiorum pro nihilo.
Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érő.
21 Labia iusti erudiunt plurimos: qui autem indocti sunt, in cordis egestate morientur.
Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.
22 Benedictio Domini divites facit, nec sociabitur eis afflictio.
Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást.
23 Quasi per risum stultus operatur scelus: sapientia autem est viro prudentia.
Miképen játék a bolondnak bűnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen cselekedni.
24 Quod timet impius, veniet super eum: desiderium suum iustus dabitur.
A mitől retteg az istentelen, az esik ő rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.
25 Quasi tempestas transiens non erit impius: iustus autem quasi fundamentum sempiternum.
A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.
26 Sicut acetum dentibus, et fumus oculis, sic piger his, qui miserunt eum.
Minémű az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték.
27 Timor Domini apponet dies: et anni impiorum breviabuntur.
Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.
28 Expectatio iustorum laetitia: spes autem impiorum peribit.
Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.
29 Fortitudo simplicis via Domini: et pavor his, qui operantur malum.
Erősség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedőinek.
30 Iustus in aeternum non commovebitur: impii autem non habitabunt super terram.
Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.
31 Os iusti parturiet sapientiam: lingua pravorum peribit.
Az igaznak szája bőségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.
32 Labia iusti considerant placita: et os impiorum perversa.
Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.
