Mattheum 11
1 Et factum est, cum consummasset Iesus, praecipiens duodecim discipulis suis, transiit inde ut doceret, et praedicaret in civitatibus eorum.
Amikor elvégezte Jézus a tizenkét tanítványnak adott utasítást, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon a városokban.
2 Ioannes autem cum audisset in vinculis opera Christi, mittens duos de discipulis suis,
János pedig, amikor a fogságban ülve hallott Krisztus cselekedeteiről, elküldött hozzá kettőt tanítványai közül.
3 ait illi: Tu es, qui venturus es, an alium expectamus?
Ezt mondta neki: „Te vagy-e az, aki eljövendő, vagy pedig mást várjunk?“
4 Et respondens Iesus ait illis: Euntes renunciate Ioanni quae audistis, et vidistis.
Jézus ezt mondta nekik: „Menjetek el, és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok:
5 Caeci vident, claudi ambulant, leprosi mundantur, surdi audiunt, mortui resurgunt, pauperes evangelizantur:
a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, és a szegényeknek evangélium hirdettetik.
6 et beatus est, qui non fuerit scandalizatus in me.
Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik.“
7 Illis autem abeuntibus, coepit Iesus dicere ad turbas de Ioanne: Quid existis in desertum videre? arundinem vento agitatam?
Amikor pedig ezek elmentek, Jézus beszélni kezdett a sokasághoz Jánosról: „Mit mentetek ki látni a pusztába? Nádszálat, amit a szél hajtogat?
8 Sed quid existis videre? hominem mollibus vestitum? Ecce qui mollibus vestiuntur, in domibus regum sunt.
Vagy mit mentetek ki látni? Puha ruhába öltözött embert? Akik puha ruhákat viselnek, királyok palotáiban vannak.
9 Sed quid existis videre? prophetam? Etiam dico vobis, et plus quam prophetam.
Vagy mit mentetek ki látni? Prófétát? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.
10 Hic est enim, de quo scriptum est: Ecce ego mitto angelum meum ante faciem tuam, qui praeparabit viam tuam ante te.
Mert ő az, akiről meg van írva: »Íme, elküldöm követemet a te arcod előtt, aki elkészíti előtted utadat.«
11 Amen dico vobis, non surrexit inter natos mulierum maior Ioanne Baptista: qui autem minor est in regno caelorum, maior est illo.
Bizony mondom néktek: az asszonyoktól születettek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála.
12 A diebus autem Ioannis Baptistae usque nunc, regnum caelorum vim patitur, et violenti rapiunt illud.
Keresztelő János idejétől fogva mind a mai napig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
13 Omnes enim prophetae, et lex usque ad Ioannem prophetaverunt:
Mert minden próféta, és a törvény Jánosig ezt prófétálta.
14 et si vultis recipere, ipse est Elias, qui venturus est.
És ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie.
15 Qui habet aures audiendi, audiat.
Akinek van füle a hallásra, hallja meg.
16 Cui autem similem aestimabo generationem istam? Similis est pueris sedentibus in foro: qui clamantes coaequalibus
Kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és kiáltoznak társaiknak:
17 dicunt: Cecinimus vobis, et non saltastis: lamentavimus, et non planxistis.
»Sípoltunk nektek és nem táncoltatok; siralmas énekeket énekeltünk nektek, és nem sírtatok.«
18 Venit enim Ioannes neque manducans, neque bibens, et dicunt: Daemonium habet.
Mert eljött János, aki nem eszik, nem iszik, és ezt mondják: Ördög van benne.
19 Venit filius hominis manducans, et bibens, et dicunt: Ecce homo vorax, et potator vini, publicanorum, et peccatorum amicus. Et iustificata est sapientia a filiis suis.
Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, a nagyétkű és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja. De a bölcsesség fiai igazolni fogják.“
20 Tunc coepit exprobrare civitatibus, in quibus factae sunt plurimae virtutes eius, quia non egissent poenitentiam.
Ekkor elkezdett szemrehányást tenni azoknak a városoknak, melyekben a legtöbb csoda történt, hogy nem tértek meg:
21 Vae tibi Corozain, vae tibi Bethsaida: quia, si in Tyro, et Sidone factae essent virtutes quae factae sunt in vobis, olim in cilicio, et cinere poenitentiam egissent.
„Jaj néked, Korazin! Jaj néked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek bennetek voltak, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.
22 Verumtamen dico vobis: Tyro, et Sidoni remissius erit in die iudicii, quam vobis.
De mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, mint nektek.
23 Et tu Capharnaum, numquid usque in caelum exaltaberis? usque in infernum descendes. quia, si in Sodomis factae fuissent virtutes, quae factae sunt in te, forte mansissent usque in hanc diem. (Hadēs g86)
Te is Kapernaum, aki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni! Mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek tebenned történtek, mind a mai napig megmaradt volna. (Hadēs g86)
24 Verumtamen dico vobis, quia terrae Sodomorum remissius erit in die iudicii, quam tibi.
De mondom nektek, hogy Sodoma földjének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, mint neked.“
25 In illo tempore respondens Iesus dixit: Confiteor tibi, Pater, Domine caeli et terrae, quia abscondisti haec a sapientibus, et prudentibus, et revelasti ea parvulis.
Abban az időben így szólt Jézus, és ezt mondta: „Hálát adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki.
26 Ita Pater: quoniam sic fuit placitum ante te.
Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted.
27 Omnia mihi tradita sunt a Patre meo. Et nemo novit Filium, nisi Pater: neque Patrem quis novit, nisi Filius, et cui voluerit Filius revelare.
Mindent nekem adott át Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelentetni.
28 Venite ad me omnes, qui laboratis, et onerati estis, et ego reficiam vos.
Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugtatlak titeket.
29 Tollite iugum meum super vos, et discite a me, quia mitis sum, et humilis corde: et invenietis requiem animabus vestris.
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok lelketeknek.
30 Iugum enim meum suave est, et onus meum leve.
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.“
