Lamentationes 5
1 Recordare Domine quid acciderit nobis: intuere, et respice opprobrium nostrum.
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Hereditas nostra versa est ad alienos: domus nostrae ad extraneos.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Pupilli facti sumus absque patre, matres nostrae quasi viduae.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Aquam nostram pecunia bibimus: ligna nostra pretio comparavimus.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Cervicibus nostris minabamur, lassis non dabatur requies.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Aegypto dedimus manum, et Assyriis ut saturaremur pane.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Patres nostri peccaverunt, et non sunt: et nos iniquitates eorum portavimus.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Servi dominati sunt nostri: non fuit qui redimeret de manu eorum.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 In animabus nostris afferebamus panem nobis, a facie gladii in deserto.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Pellis nostra, quasi clibanus exusta est a facie tempestatum famis.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Mulieres in Sion humiliaverunt, et virgines in civitatibus Iuda.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Principes manu suspensi sunt: facies senum non erubuerunt.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Adolescentibus impudice abusi sunt: et pueri in ligno corruerunt.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 Senes defecerunt de portis: iuvenes de choro psallentium.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 Defecit gaudium cordis nostri: versus est in luctum chorus noster.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Cecidit corona capitis nostri: vae nobis, quia peccavimus.
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Propterea moestum factum est cor nostrum, ideo contenebrati sunt oculi nostri.
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 Propter montem Sion quia disperiit, vulpes ambulaverunt in eo.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Tu autem Domine in aeternum permanebis, solium tuum in generatione et generationem.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Quare in perpetuum oblivisceris nostri? derelinques nos in longitudine dierum?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Converte nos Domine ad te, et convertemur: innova dies nostros, sicut a principio.
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Sed proiiciens repulisti nos, iratus es contra nos vehementer.
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
