Job 9
1 Et respondens Iob, ait:
Felelt Jób és mondta:
2 Vere scio quod ita sit, et quod non iustificetur homo compositus Deo.
Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
3 Si voluerit contendere cum eo, non poterit ei respondere unum pro mille.
Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
4 Sapiens corde est, et fortis robore: quis restitit ei, et pacem habuit?
Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
5 Qui transtulit montes, et nescierunt hi quos subvertit in furore suo.
A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
6 Qui commovet terram de loco suo, et columnae eius concutiuntur.
a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
7 Qui praecipit Soli, et non oritur: et stellas claudit quasi sub signaculo:
a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
8 Qui extendit caelos solus, et graditur super fluctus maris.
kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
9 Qui facit Arcturum, et Oriona, et Hyadas, et interiora austri.
teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
10 Qui facit magna, et incomprehensibilia, et mirabilia, quorum non est numerus.
a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
11 Si venerit ad me, non videbo eum: si abierit, non intelligam.
lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
12 Si repente interroget, quis respondebit ei? vel quis dicere potest: Cur ita facis?
ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
13 Deus, cuius irae nemo resistere potest, et sub quo curvantur qui portant orbem.
Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
14 Quantus ergo sum ego, ut respondeam ei, et loquar verbis meis cum eo?
hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
15 Qui etiam si habuero quippiam iustum, non respondebo, sed meum iudicem deprecabor.
A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
16 Et cum invocantem exaudierit me, non credo quod audierit vocem meam.
Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
17 In turbine enim conteret me, et multiplicabit vulnera mea etiam sine causa.
A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
18 Non concedit requiescere spiritum meum, et implet me amaritudinibus.
Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
19 Si fortitudo quaeritur, robustissimus est: si aequitas iudicii, nemo audet pro me testimonium dicere.
Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
20 Si iustificare me voluero, os meum condemnabit me: si innocentem ostendero, pravum me comprobabit.
Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
21 Etiam si simplex fuero, hoc ipsum ignorabit anima mea, et taedebit me vitae meae.
Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
22 Unum est quod locutus sum, et innocentem et impium ipse consumit.
Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
23 Si flagellat, occidat semel, et non de poenis innocentum rideat.
Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
24 Terra data est in manus impii, vultum iudicum eius operit: quod si non ille est, quis ergo est?
Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
25 Dies mei velociores fuerunt cursore: fugerunt, et non viderunt bonum.
Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
26 Pertransierunt quasi naves poma portantes, sicut aquila volans ad escam.
Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
27 Cum dixero: Nequaquam ita loquar: commuto faciem meam, et dolore torqueor.
Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
28 Verebar omnia opera mea, sciens quod non parceres delinquenti.
megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
29 Si autem et sic impius sum, quare frustra laboravi?
Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
30 Si lotus fuero quasi aquis nivis, et fulserint velut mundissimae manus meae:
Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
31 Tamen sordibus intinges me, et abominabuntur me vestimenta mea.
akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
32 Neque enim viro qui similis mei est, respondebo: nec qui mecum in iudicio ex aequo possit audiri.
Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
33 Non est qui utrumque valeat arguere, et ponere manum suam in ambobus.
Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
34 Auferat a me virgam suam, et pavor eius non me terreat.
Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
35 Loquar, et non timebo eum: neque enim possum metuens respondere.
majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
