< Job 8 >

1 Respondens autem Baldad Suhites, dixit:
Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
2 Usquequo loqueris talia, et spiritus multiplex sermones oris tui?
Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
3 Numquid Deus supplantat iudicium? aut Omnipotens subvertit quod iustum est?
Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
4 Etiam si filii tui peccaverunt ei, et dimisit eos in manu iniquitatis suae:
Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.
5 Tu tamen si diluculo consurrexeris ad Deum, et Omnipotentem fueris deprecatus:
De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;
6 Si mundus et rectus incesseris, statim evigilabit ad te, et pacatum reddet habitaculum iustitiae tuae:
Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
7 In tantum, ut si priora tua fuerint parva, et novissima tua multiplicentur nimis.
És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
8 Interroga enim generationem pristinam, et diligenter investiga patrum memoriam:
Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!
9 (Hesterni quippe sumus, et ignoramus quoniam sicut umbra dies nostri sunt super terram.)
Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
10 Et ipsi docebunt te: loquentur tibi, et de corde suo proferent eloquia.
Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
11 Numquid vivere potest scirpus absque humore? aut crescere carectum sine aqua?
Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
12 Cum adhuc sit in flore, nec carpatur manu, ante omnes herbas arescit:
Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.
13 Sic viae omnium, qui obliviscuntur Deum, et spes hypocritae peribit:
Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.
14 Non ei placebit vecordia sua, et sicut tela aranearum fiducia eius.
Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
15 Innitetur super domum suam, et non stabit: fulciet eam, et non consurget:
Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
16 Humectus videtur antequam veniat Sol, et in ortu suo germen eius egredietur.
Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.
17 Super acervum petrarum radices eius densabuntur, et inter lapides commorabitur.
Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
18 Si absorbuerit eum de loco suo, negabit eum, et dicet: Non novi te.
Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!
19 Haec est enim laetitia viae eius, ut rursum de terra alii germinentur.
Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
20 Deus non proiiciet simplicem, nec porriget manum malignis:
Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.
21 Donec impleatur risu os tuum, et labia tua iubilo.
Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
22 Qui oderunt te, induentur confusione: et tabernaculum impiorum non subsistet.
Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.

< Job 8 >