Job 40
1 Et adiecit Dominus, et locutus est ad Iob:
Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
2 Numquid qui contendit cum Deo, tam facile conquiescit? utique qui arguit Deum, debet respondere ei.
A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!
3 Respondens autem Iob Domino, dixit:
És szóla Jób az Úrnak, és monda:
4 Qui leviter locutus sum, respondere quid possum? manum meam ponam super os meum.
Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
5 Unum locutus sum, quod utinam non dixissem: et alterum, quibus ultra non addam.
Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
6 Respondens autem Dominus Iob de turbine, dixit:
Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
7 Accinge sicut vir lumbos tuos: interrogabo te: et indica mihi.
Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
8 Numquid irritum facies iudicium meum: et condemnabis me, ut tu iustificeris?
Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
9 Et si habes brachium sicut Deus, et si voce simili tonas?
És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?
10 Circumda tibi decorem, et in sublime erigere, et esto gloriosus, et speciosis induere vestibus.
Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
11 Disperge superbos in furore tuo, et respiciens omnem arrogantem humilia.
Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!
12 Respice cunctos superbos, et confunde eos, et contere impios in loco suo.
Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!
13 Absconde eos in pulvere simul, et facies eorum demerge in foveam:
Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
14 Et ego confitebor quod salvare te possit dextera tua.
Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
15 Ecce, Behemoth, quem feci tecum, foenum quasi bos comedet:
Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!
16 Fortitudo eius in lumbis eius, et virtus illius in umbilico ventris eius.
Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!
17 Stringit caudam suam quasi cedrum, nervi testiculorum eius perplexi sunt.
Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
18 Ossa eius velut fistulae aeris, cartilago illius quasi laminae ferreae.
Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
19 Ipse est principium viarum Dei, qui fecit eum, applicabit gladium eius.
Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.
20 Huic montes herbas ferunt: omnes bestiae agri ludent ibi.
Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.
21 Sub umbra dormit in secreto calami, et in locis humentibus.
Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
22 Protegunt umbrae umbram eius, circumdabunt eum salices torrentis.
Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.
23 Ecce, absorbebit fluvium, et non mirabitur: et habet fiduciam quod influat Iordanis in os eius.
Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
24 In oculis eius quasi hamo capiet eum, et in sudibus perforabit nares eius.
Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!
