Job 4
1 Respondens autem Eliphaz Themanites, dixit:
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 Si coeperimus loqui tibi, forsitan moleste accipies, sed conceptum sermonem tenere quis poterit?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 Ecce docuisti multos, et manus lassas roborasti:
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 Vacillantes confirmaverunt sermones tui, et genua trementia confortasti:
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 Nunc autem venit super te plaga, et defecisti: tetigit te, et conturbatus es.
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 Ubi est timor tuus, fortitudo tua, patientia tua, et perfectio viarum tuarum?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 Recordare obsecro te, quis umquam innocens periit? aut quando recti deleti sunt?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 Quin potius vidi eos, qui operantur iniquitatem, et seminant dolores, et metunt eos,
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 Flante Deo perisse, et spiritu irae eius esse consumptos:
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 Rugitus leonis, et vox leaenae, et dentes catulorum leonum contriti sunt.
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 Tigris periit, eo quod non haberet praedam, et catuli leonis dissipati sunt.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 Porro ad me dictum est verbum absconditum, et quasi furtive suscepit auris mea venas susurri eius.
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 In horrore visionis nocturnae, quando solet sopor occupare homines,
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 Pavor tenuit me, et tremor, et omnia ossa mea perterrita sunt:
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 Et cum spiritus me praesente transiret, inhorruerunt pili carnis meae.
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 Stetit quidam, cuius non agnoscebam vultum, imago coram oculis meis, et vocem quasi aurae lenis audivi.
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 Numquid homo, Dei comparatione iustificabitur, aut factore suo purior erit vir?
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 Ecce qui serviunt ei, non sunt stabiles, et in angelis suis reperit pravitatem:
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 Quanto magis hi qui habitant domos luteas, qui terrenum habent fundamentum, consumentur velut a tinea?
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 De mane usque ad vesperam succidentur: et quia nullus intelligit, in aeternum peribunt.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 Qui autem reliqui fuerint, auferentur ex eis: morientur, et non in sapientia.
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
