Job 39
1 Numquid nosti tempus partus ibicum in petris, vel parturientes cervas observasti?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 Dinumerasti menses conceptus earum, et scisti tempus partus earum?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 Incurvantur ad foetum, et pariunt, et rugitus emittunt.
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Separantur filii earum, et pergunt ad pastum: egrediuntur, et non revertuntur ad eas.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 Quis dimisit onagrum liberum, et vincula eius quis solvit?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 Cui dedi in solitudine domum, et tabernacula eius in terra salsuginis.
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 Contemnit multitudinem civitatis, clamorem exactoris non audit.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 Circumspicit montes pascuae suae, et virentia quaeque perquirit.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 Numquid volet rhinoceros servire tibi, aut morabitur ad praesepe tuum?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 Numquid alligabis rhinocerota ad arandum loro tuo? aut confringet glebas vallium post te?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Numquid fiduciam habebis in magna fortitudine eius, et derelinques ei labores tuos?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Numquid credes illi quod sementem reddat tibi, et aream tuam congreget?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 Penna struthionis similis est pennis herodii, et accipitris.
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 Quando derelinquit ova sua in terra, tu forsitan in pulvere calefacies ea?
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 Obliviscitur quod pes conculcet ea, aut bestia agri conterat.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 Duratur ad filios suos quasi non sint sui, frustra laboravit nullo timore cogente.
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 Privavit enim eam Deus sapientia, nec dedit illi intelligentiam.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 Cum tempus fuerit, in altum alas erigit: deridet equum et ascensorem eius.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 Numquid praebebis equo fortitudinem, aut circumdabis collo eius hinnitum?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 Numquid suscitabis eum quasi locustas? gloria narium eius terror.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 Terram ungula fodit, exultat audacter: in occursum pergit armatis.
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 Contemnit pavorem, nec cedit gladio.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 Super ipsum sonabit pharetra, vibrabit hasta et clypeus.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 Fervens et fremens sorbet terram, nec reputat tubae sonare clangorem.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 Ubi audierit buccinam, dicit: Vah, procul odoratur bellum, exhortationem ducum, et ululatum exercitus.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 Numquid per sapientiam tuam plumescit accipiter, expandens alas suas ad Austrum?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 Numquid ad praeceptum tuum elevabitur aquila, et in arduis ponet nidum suum?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 In petris manet, et in praeruptis silicibus commoratur, atque inaccessis rupibus.
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 Inde contemplatur escam, et de longe oculi eius prospiciunt,
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 Pulli eius lambent sanguinem: et ubicumque cadaver fuerit, statim adest.
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
