Job 34
1 Pronuncians itaque Eliu, etiam haec locutus est:
És szóla Elihu, és monda:
2 Audite sapientes verba mea, et eruditi auscultate me:
Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
3 Auris enim verba probat, et guttur escas gustu diiudicat.
Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
4 Iudicium eligamus nobis, et inter nos videamus quid sit melius.
Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
5 Quia dixit Iob: Iustus sum, et Deus subvertit iudicium meum.
Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
6 In iudicando enim me, mendacium est: violenta sagitta mea absque ullo peccato.
Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!
7 Quis est vir ut est Iob, qui bibit subsannationem quasi aquam:
Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
8 Qui graditur cum operantibus iniquitatem, et ambulat cum viris impiis?
És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!
9 Dixit enim: Non placebit vir Deo, etiam si cucurrerit cum eo.
Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
10 Ideo viri cordati audite me, absit a Deo impietas, et ab Omnipotente iniquitas.
Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
11 Opus enim hominis reddet ei, et iuxta vias singulorum restituet eis.
Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.
12 Vere enim Deus non condemnabit frustra, nec Omnipotens subvertet iudicium.
Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
13 Quem constituit alium super terram? aut quem posuit super orbem, quem fabricatus est?
Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
14 Si direxerit ad eum cor suum, spiritum illius et flatum ad se trahet.
Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
15 Deficiet omnis caro simul, et homo in cinerem revertetur.
Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
16 Si habes ergo intellectum, audi quod dicitur, et ausculta vocem eloquii mei.
Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
17 Numquid qui non amat iudicium, sanari potest? et quomodo tu eum, qui iustus est, in tantum condemnas?
Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
18 Qui dicit regi, apostata: qui vocat duces impios:
A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!
19 Qui non accipit personas principum: nec cognovit tyrannum, cum disceptaret contra pauperem: opus enim manuum eius sunt universi.
A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.
20 Subito morientur, et in media nocte turbabuntur populi, et pertransibunt, et auferent violentum absque manu.
Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!
21 Oculi enim eius super vias hominum, et omnes gressus eorum considerat.
Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
22 Non sunt tenebrae, et non est umbra mortis, ut abscondantur ibi qui operantur iniquitatem.
Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;
23 Neque enim ultra in hominis potestate est, ut veniat ad Deum in iudicium.
Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
24 Conteret multos, et innumerabiles, et stare faciet alios pro eis.
Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
25 Novit enim opera eorum: et idcirco inducet noctem, et conterentur.
Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
26 Quasi impios percussit eos in loco videntium.
Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.
27 Qui quasi de industria recesserunt ab eo, et omnes vias eius intelligere noluerunt:
A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
28 Ut pervenire facerent ad eum clamorem egeni, et audiret vocem pauperum.
Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.
29 Ipso enim concedente pacem, quis est qui condemnet? ex quo absconderit vultum, quis est qui contempletur eum et super gentes et super omnes homines?
Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;
30 Qui regnare facit hominem hypocritam propter peccata populi.
Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.
31 Quia ergo ego locutus sum ad Deum, te quoque non prohibebo.
Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
32 Si erravi, tu doce me: si iniquitatem locutus sum, ultra non addam.
A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
33 Numquid a te Deus expetit eam, quia displicuit tibi? tu enim coepisti loqui, et non ego: quod si quid nosti melius, loquere.
Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
34 Viri intelligentes loquantur mihi, et vir sapiens audiat me.
Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
35 Iob autem stulte locutus est, et verba illius non sonant disciplinam.
Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
36 Pater mi, probetur Iob usque ad finem: ne desinas ab homine iniquitatis.
Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
37 Qui addit super peccata sua blasphemiam, inter nos interim constringatur: et tunc ad iudicium provocet sermonibus suis Deum.
Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
