Job 33
1 Audi igitur Iob eloquia mea, et omnes sermones meos ausculta.
Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
2 Ecce aperui os meum, loquatur lingua mea in faucibus meis.
Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
3 Simplici corde meo sermones mei, et sententiam puram labia mea loquentur.
Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
4 Spiritus Dei fecit me, et spiraculum Omnipotentis vivificavit me.
Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
5 Si potes, responde mihi, et adversus faciem meam consiste.
Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
6 Ecce, et me sicut et te fecit Deus, et de eodem luto ego quoque formatus sum.
Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
7 Verumtamen miraculum meum non te terreat, et eloquentia mea non sit tibi gravis.
Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
8 Dixisti ergo in auribus meis, et vocem verborum tuorum audivi:
Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
9 Mundus sum ego, et absque delicto: immaculatus, et non est iniquitas in me.
Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
10 Quia querelas in me reperit, ideo arbitratus est me inimicum sibi.
lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
11 Posuit in nervo pedes meos, custodivit omnes semitas meas.
karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
12 Hoc est ergo, in quo non es iustificatus: respondebo tibi, quia maior sit Deus homine.
Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
13 Adversus eum contendis quod non ad omnia verba responderit tibi?
Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
14 Semel loquitur Deus, et secundo idipsum non repetit.
Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
15 Per somnium in visione nocturna, quando irruit sopor super homines, et dormiunt in lectulo:
Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
16 Tunc aperit aures virorum, et erudiens eos instruit disciplina,
akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
17 Ut avertat hominem ab his, quae facit, et liberet eum de superbia:
hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
18 Eruens animam eius a corruptione: et vitam illius, ut non transeat in gladium.
visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
19 Increpat quoque per dolorem in lectulo, et omnia ossa eius marcescere facit.
S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
20 Abominabilis ei fit in vita sua panis, et animae illius cibus ante desiderabilis.
s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
21 Tabescet caro eius, et ossa, quae tecta fuerant, nudabuntur.
Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
22 Appropinquavit corruptioni anima eius, et vita illius mortiferis.
s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
23 Si fuerit pro eo Angelus loquens, unus de millibus, ut annunciet hominis aequitatem:
Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
24 Miserebitur eius, et dicet: Libera eum, ut non descendat in corruptionem: inveni in quo ei propitier.
akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
25 Consumpta est caro eius a suppliciis, revertatur ad dies adolescentiae suae.
Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
26 Deprecabitur Deum, et placabilis ei erit: et videbit faciem eius in iubilo, et reddet homini iustitiam suam.
Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
27 Respiciet homines, et dicet: Peccavi, et vere deliqui, et, ut eram dignus, non recepi.
Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
28 Liberavit animam suam ne pergeret in interitum, sed vivens lucem videret.
megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
29 Ecce, haec omnia operatur Deus tribus vicibus per singulos.
Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
30 Ut revocet animas eorum a corruptione, et illuminet luce viventium.
hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
31 Attende Iob, et audi me: et tace, dum ego loquor.
Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
32 Si autem habes quod loquaris, responde mihi, loquere: volo enim, te apparere iustum.
Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
33 Quod si non habes, audi me: tace, et docebo te sapientiam.
ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
