Job 3
1 Post haec aperuit Iob os suum, et maledixit diei suo,
Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
2 et locutus est.
Megszólalt Jób és mondta:
3 Pereat dies in qua natus sum, et nox in qua dictum est: Conceptus est homo.
Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.
4 Dies ille vertatur in tenebras, non requirat eum Deus desuper, et non illustretur lumine.
Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.
5 Obscurent eum tenebrae et umbra mortis, occupet eum caligo, et involvatur amaritudine.
Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.
6 Noctem illam tenebrosus turbo possideat, non computetur in diebus anni, nec numeretur in mensibus:
Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.
7 Sit nox illa solitaria, nec laude digna:
Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.
8 Maledicant ei qui maledicunt diei, qui parati sunt suscitare Leviathan:
Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.
9 Obtenebrentur stellae caligine eius: expectet lucem et non videat, nec ortum surgentis aurorae:
Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.
10 Quia non conclusit ostia ventris, qui portavit me, nec abstulit mala ab oculis meis.
Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.
11 Quare non in vulva mortuus sum, egressus ex utero non statim perii?
Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?
12 Quare exceptus genibus? cur lactatus uberibus?
Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?
13 Nunc enim dormiens silerem, et somno meo requiescerem:
Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;
14 Cum regibus et consulibus terrae, qui aedificant sibi solitudines:
királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,
15 Aut cum principibus, qui possident aurum, et replent domos suas argento:
vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Aut sicut abortivum absconditum non subsisterem, vel qui concepti non viderunt lucem.
Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!
17 Ibi impii cessaverunt a tumultu, et ibi requieverunt fessi robore.
Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.
18 Et quondam vincti pariter sine molestia, non audierunt vocem exactoris.
Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.
19 Parvus et magnus ibi sunt, et servus liber a domino suo.
Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.
20 Quare misero data est lux, et vita his, qui in amaritudine animae sunt?
Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?
21 qui expectant mortem, et non venit, quasi effodientes thesaurum:
Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;
22 Gaudentque vehementer cum invenerint sepulchrum.
kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.
23 Viro cuius abscondita est via, et circumdedit eum Deus tenebris?
A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?
24 Antequam comedam suspiro: et tamquam inundantes aquae, sic rugitus meus:
Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.
25 Quia timor, quem timebam, evenit mihi: et quod verebar accidit.
Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.
26 Nonne dissimulavi? nonne silui? nonne quievi? et venit super me indignatio.
Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.
