Job 28
1 Habet argentum, venarum suarum principia: et auro locus est, in quo conflatur.
Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.
2 Ferrum de terra tollitur: et lapis solutus calore, in aes vertitur.
A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.
3 Tempus posuit tenebris, et universorum finem ipse considerat, lapidem quoque caliginis, et umbram mortis.
Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
4 Dividit torrens a populo peregrinante, eos, quos oblitus est pes egentis hominis, et invios.
Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.
5 Terra, de qua oriebatur panis in loco suo, igni subversa est.
Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;
6 Locus sapphiri lapides eius, et glebae illius aurum.
Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.
7 Semitam ignoravit avis, nec intuitus est eam oculus vulturis.
Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.
8 Non calcaverunt eam filii institorum, nec pertransivit per eam leaena.
Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.
9 Ad silicem extendit manum suam, subvertit a radicibus montes.
Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.
10 In petris rivos excidit, et omne pretiosum vidit oculus eius.
A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
11 Profunda quoque fluviorum scrutatus est, et abscondita in lucem produxit.
Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.
12 Sapientia vero ubi invenitur? et quis est locus intelligentiae?
De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?
13 Nescit homo pretium eius, nec invenitur in terra suaviter viventium.
Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.
14 Abyssus dicit: Non est in me: et mare loquitur: Non est mecum.
A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
15 Non dabitur aurum obrizum pro ea, nec appendetur argentum in commutatione eius.
Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.
16 Non conferetur tinctis Indiae coloribus, nec lapidi sardonycho pretiosissimo, vel sapphiro.
Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.
17 Non adaequabitur ei aurum vel vitrum, nec commutabuntur pro ea vasa auri:
Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.
18 Excelsa et eminentia non memorabuntur comparatione eius: trahitur autem sapientia de occultis.
Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.
19 Non adaequabitur ei topazius de Aethiopia, nec tincturae mundissimae componetur.
Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.
20 Unde ergo sapientia venit? et quis est locus intelligentiae?
A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?
21 Abscondita est ab oculis omnium viventium, volucres quoque caeli latet.
Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.
22 Perditio et mors dixerunt: Auribus nostris audivimus famam eius.
A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel! (questioned)
23 Deus intelligit viam eius, et ipse novit locum illius.
Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.
24 Ipse enim fines mundi intuetur: et omnia, quae sub caelo sunt, respicit.
Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.
25 Qui fecit ventis pondus, et aquas appendit in mensura.
Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
26 Quando ponebat pluviis legem, et viam procellis sonantibus:
Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:
27 Tunc vidit illam, et enarravit, et praeparavit, et investigavit.
Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
28 Et dixit homini: Ecce timor Domini, ipsa est sapientia: et recedere a malo, intelligentia.
Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.
