Job 28
1 Habet argentum, venarum suarum principia: et auro locus est, in quo conflatur.
Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;
2 Ferrum de terra tollitur: et lapis solutus calore, in aes vertitur.
a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.
3 Tempus posuit tenebris, et universorum finem ipse considerat, lapidem quoque caliginis, et umbram mortis.
Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.
4 Dividit torrens a populo peregrinante, eos, quos oblitus est pes egentis hominis, et invios.
Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.
5 Terra, de qua oriebatur panis in loco suo, igni subversa est.
A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.
6 Locus sapphiri lapides eius, et glebae illius aurum.
Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.
7 Semitam ignoravit avis, nec intuitus est eam oculus vulturis.
Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;
8 Non calcaverunt eam filii institorum, nec pertransivit per eam leaena.
nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.
9 Ad silicem extendit manum suam, subvertit a radicibus montes.
A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.
10 In petris rivos excidit, et omne pretiosum vidit oculus eius.
A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.
11 Profunda quoque fluviorum scrutatus est, et abscondita in lucem produxit.
Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.
12 Sapientia vero ubi invenitur? et quis est locus intelligentiae?
De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?
13 Nescit homo pretium eius, nec invenitur in terra suaviter viventium.
Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.
14 Abyssus dicit: Non est in me: et mare loquitur: Non est mecum.
A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.
15 Non dabitur aurum obrizum pro ea, nec appendetur argentum in commutatione eius.
Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;
16 Non conferetur tinctis Indiae coloribus, nec lapidi sardonycho pretiosissimo, vel sapphiro.
nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;
17 Non adaequabitur ei aurum vel vitrum, nec commutabuntur pro ea vasa auri:
nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;
18 Excelsa et eminentia non memorabuntur comparatione eius: trahitur autem sapientia de occultis.
a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;
19 Non adaequabitur ei topazius de Aethiopia, nec tincturae mundissimae componetur.
nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.
20 Unde ergo sapientia venit? et quis est locus intelligentiae?
A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?
21 Abscondita est ab oculis omnium viventium, volucres quoque caeli latet.
El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.
22 Perditio et mors dixerunt: Auribus nostris audivimus famam eius.
Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.
23 Deus intelligit viam eius, et ipse novit locum illius.
Isten érti az útját és ő tudja helyét.
24 Ipse enim fines mundi intuetur: et omnia, quae sub caelo sunt, respicit.
Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,
25 Qui fecit ventis pondus, et aquas appendit in mensura.
hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.
26 Quando ponebat pluviis legem, et viam procellis sonantibus:
Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:
27 Tunc vidit illam, et enarravit, et praeparavit, et investigavit.
akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;
28 Et dixit homini: Ecce timor Domini, ipsa est sapientia: et recedere a malo, intelligentia.
és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.
