Job 24
1 Ab Omnipotente non sunt abscondita tempora: qui autem noverunt eum, ignorant dies illius.
Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
2 Alii terminos transtulerunt, diripuerunt greges, et paverunt eos.
A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
3 Asinum pupillorum abegerunt, et abstulerunt pro pignore bovem viduae.
Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
4 Subverterunt pauperum viam, et oppresserunt pariter mansuetos terrae.
Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
5 Alii quasi onagri in deserto egrediuntur ad opus suum: vigilantes ad praedam, praeparant panem liberis.
Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
6 Agrum non suum demetunt: et vineam eius, quem vi oppresserint, vindemiant.
A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
7 Nudos dimittunt homines, indumenta tollentes, quibus non est operimentum in frigore:
Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
8 Quos imbres montium rigant: et non habentes velamen, amplexantur lapides.
A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
9 Vim fecerunt depraedantes pupillos, et vulgum pauperem spoliaverunt.
Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
10 Nudis et incedentibus absque vestitu, et esurientibus tulerunt spicas.
Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
11 Inter acervos eorum meridiati sunt, qui calcatis torcularibus sitiunt.
Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
12 De civitatibus fecerunt viros gemere, et anima vulneratorum clamavit, et Deus inultum abire non patitur.
A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
13 Ipsi fuerunt rebelles lumini, nescierunt vias eius, nec reversi sunt per semitas eius.
Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
14 Mane primo consurgit homicida, interficit egenum et pauperem: per noctem vero erit quasi fur.
Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
15 Oculus adulteri observat caliginem, dicens: Non me videbit oculus: et operiet vultum suum.
A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
16 Perfodit in tenebris domos, sicut in die condixerant sibi, et ignoraverunt lucem.
Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
17 Si subito apparuerit aurora, arbitrantur umbram mortis: et sic in tenebris quasi in luce ambulant.
Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
18 Levis est super faciem aquae: maledicta sit pars eius in terra, nec ambulet per viam vinearum.
Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. (Sheol h7585)
20 Obliviscatur eius misericordia: dulcedo illius vermes: non sit in recordatione, sed conteratur quasi lignum infructuosum.
Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
21 Pavit enim sterilem, et quae non parit, et viduae bene non fecit.
A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
22 Detraxit fortes in fortitudine sua: et cum steterit, non credet vitae suae.
De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
23 Dedit ei Deus locum poenitentiae, et ille abutitur eo in superbiam: oculi autem eius sunt in viis illius.
Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
24 Elevati sunt ad modicum, et non subsistent, et humiliabuntur sicut omnia, et auferentur, et sicut summitates spicarum conterentur.
Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
25 Quod si non est ita, quis me potest arguere esse mentitum, et ponere ante Deum verba mea?
Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
