Job 22
1 Respondens autem Eliphaz Themanites, dixit:
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2 Numquid Deo potest comparari homo, etiam cum perfectae fuerit scientiae?
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
3 Quid prodest Deo si iustus fueris? aut quid ei confers si immaculata fuerit via tua?
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4 Numquid timens arguet te, et veniet tecum in iudicium,
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
5 Et non propter malitiam tuam plurimam, et infinitas iniquitates tuas?
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6 Abstulisti enim pignus fratrum tuorum sine causa, et nudos spoliasti vestibus.
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7 Aquam lasso non dedisti, et esurienti subtraxisti panem.
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8 In fortitudine brachii tui possidebas terram, et potentissimus obtinebas eam.
A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
9 Viduas dimisisti vacuas, et lacertos pupillorum comminuisti.
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10 Propterea circumdatus es laqueis, et conturbat te formido subita.
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11 Et putabas te tenebras non visurum, et impetu aquarum inundantium non oppressum iri?
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12 An non cogitas quod Deus excelsior caelo sit, et super stellarum verticem sublimetur?
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13 Et dicis: Quid enim novit Deus? et quasi per caliginem iudicat.
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14 Nubes latibulum eius, nec nostra considerat, et circa cardines caeli perambulat.
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
15 Numquid semitam saeculorum custodire cupis, quam calcaverunt viri iniqui?
Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16 Qui sublati sunt ante tempus suum, et fluvius subvertit fundamentum eorum:
A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17 Qui dicebant Deo: Recede a nobis: et quasi nihil posset facere Omnipotens, aestimabant eum:
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18 Cum ille implesset domos eorum bonis, quorum sententia procul sit a me.
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
19 Videbunt iusti, et laetabuntur, et innocens subsannabit eos.
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
20 Nonne succisa est erectio eorum, et reliquias eorum devoravit ignis?
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
21 Acquiesce igitur ei, et habeto pacem: et per haec habebis fructus optimos.
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
22 Suscipe ex ore illius legem, et pone sermones eius in corde tuo.
Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
23 Si reversus fueris ad Omnipotentem, aedificaberis, et longe facies iniquitatem a tabernaculo tuo.
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
24 Dabit pro terra silicem, et pro silice torrentes aureos.
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25 Eritque Omnipotens contra hostes tuos, et argentum coacervabitur tibi.
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26 Tunc super Omnipotentem deliciis afflues, et elevabis ad Deum faciem tuam.
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27 Rogabis eum, et exaudiet te, et vota tua reddes.
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28 Decernes rem, et veniet tibi, et in viis tuis splendebit lumen.
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29 Qui enim humiliatus fuerit, erit in gloria: et qui inclinaverit oculos, ipse salvabitur.
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
30 Salvabitur innocens, salvabitur autem in munditia manuum suarum.
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
