Job 17
1 Spiritus meus attenuabitur, dies mei breviabuntur, et solum mihi superest sepulchrum.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Non peccavi, et in amaritudinibus moratur oculus meus.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Libera me Domine, et pone me iuxta te, et cuiusvis manus pugnet contra me.
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Cor eorum longe fecisti a disciplina, propterea non exaltabuntur.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Praedam pollicetur sociis, et oculi filiorum eius deficient.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 Posuit me quasi in proverbium vulgi, et exemplum sum coram eis.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Caligavit ab indignatione oculus meus, et membra mea quasi in nihilum redacta sunt.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Stupebunt iusti super hoc, et innocens contra hypocritam suscitabitur.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Et tenebit iustus viam suam, et mundis manibus addet fortitudinem.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Igitur omnes vos convertimini, et venite, et non inveniam in vobis ullum sapientem.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Dies mei transierunt, cogitationes meae dissipatae sunt, torquentes cor meum:
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 Noctem verterunt in diem, et rursum post tenebras spero lucem.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 Putredini dixi: Pater meus es, mater mea, et soror mea, vermibus.
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 Ubi est ergo nunc praestolatio mea, et patientiam meam quis considerat?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
