Job 15
1 Respondens autem Eliphaz Themanites, dixit:
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 Numquid sapiens respondebit quasi in ventum loquens, et implebit ardore stomachum suum?
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3 Arguis verbis eum, qui non est aequalis tibi, et loqueris quod tibi non expedit.
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4 Quantum in te est evacuasti timorem, et tulisti preces coram Deo.
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5 Docuit enim iniquitas tua os tuum, et imitaris linguam blasphemantium.
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 Condemnabit te os tuum, et non ego: et labia tua respondebunt tibi.
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7 Numquid primus homo tu natus es, et ante colles formatus?
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8 Numquid consilium Dei audisti, et inferior te erit eius sapientia?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9 Quid nosti quod ignoremus? quid intelligis quod nesciamus?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10 Et senes, et antiqui sunt in nobis multo vetustiores quam patres tui.
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11 Numquid grande est ut consoletur te Deus? sed verba tua prava hoc prohibent
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12 Quid te elevat cor tuum, et quasi magna cogitans, attonitos habes oculos?
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 Quid tumet contra Deum spiritus tuus, ut proferas de ore tuo huiuscemodi sermones?
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 Quid est homo, ut immaculatus sit, et ut iustus appareat natus de muliere?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15 Ecce inter sanctos eius nemo immutabilis, et caeli non sunt mundi in conspectu eius.
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16 Quanto magis abominabilis et inutilis homo, qui bibit quasi aquam iniquitatem?
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17 Ostendam tibi, audi me: quod vidi narrabo tibi.
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18 Sapientes confitentur, et non abscondunt patres suos.
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 Quibus solis data est terra, et non transivit alienus per eos.
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 Cunctis diebus suis impius superbit, et numerus annorum incertus est tyrannidis eius.
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21 Sonitus terroris semper in auribus illius: et cum pax sit, ille semper insidias suspicatur.
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22 Non credit quod reverti possit de tenebris ad lucem, circumspectans undique gladium.
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23 Cum se moverit ad quaerendum panem, novit quod paratus sit in manu eius tenebrarum dies.
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Terrebit eum tribulatio, et angustia vallabit eum, sicut regem, qui praeparatur ad praelium.
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25 Tetendit enim adversus Deum manum suam, et contra Omnipotentem roboratus est.
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26 Cucurrit adversus eum erecto collo, et pingui cervice armatus est.
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 Operuit faciem eius crassitudo, et de lateribus eius arvina dependet.
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28 Habitavit in civitatibus desolatis, et in domibus desertis, quae in tumulos sunt redactae.
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
29 Non ditabitur, nec perseverabit substantia eius, nec mittet in terra radicem suam.
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 Non recedet de tenebris: ramos eius arefaciet flamma, et auferetur spiritu oris sui.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31 Non credet frustra errore deceptus, quod aliquo pretio redimendus sit.
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 Antequam dies eius impleantur, peribit: et manus eius arescent.
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33 Laedetur quasi vinea in primo flore botrus eius, et quasi oliva proiiciens florem suum.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34 Congregatio enim hypocritae sterilis, et et ignis devorabit tabernacula eorum, qui munera libenter accipiunt.
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 Concepit dolorem, et peperit iniquitatem, et uterus eius praeparat dolos.
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
