Job 13
1 Ecce omnia haec vidit oculus meus, et audivit auris mea, et intellexi singula.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 Secundum scientiam vestram et ego novi: nec inferior vestri sum.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Sed tamen ad Omnipotentem loquar, et disputare cum Deo cupio:
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 Prius vos ostendens fabricatores mendacii, et cultores perversorum dogmatum.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Atque utinam taceretis, ut putaremini esse sapientes.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Audite ergo correptionem meam, et iudicium labiorum meorum attendite.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Numquid Deus indiget vestro mendacio, ut pro illo loquamini dolos?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Numquid faciem eius accipitis, et pro Deo iudicare nitimini?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Aut placebit ei quem celare nihil potest? aut decipietur ut homo, vestris fraudulentiis?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 Ipse vos arguet, quoniam in abscondito faciem eius accipitis.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Statim ut se commoverit, turbabit vos, et terror eius irruet super vos.
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Memoria vestra comparabitur cineri, et redigentur in lutum cervices vestrae.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Tacete paulisper ut loquar quodcumque mihi mens suggesserit.
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Quare lacero carnes meas dentibus meis, et animam meam porto in manibus meis?
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Etiam si occiderit me, in ipso sperabo: verumtamen vias meas in conspectu eius arguam.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Et ipse erit salvator meus: non enim veniet in conspectu eius omnis hypocrita.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Audite sermonem meum, et aenigmata percipite auribus vestris.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Si fuero iudicatus, scio quod iustus inveniar.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Quis est qui iudicetur mecum? veniat: quare tacens consumor?
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Duo tantum ne facias mihi, et tunc a facie tua non abscondar:
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Manum tuam longe fac a me, et formido tua non me terreat.
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Voca me, et ego respondebo tibi: aut certe loquar, et tu responde mihi.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Quantas habeo iniquitates et peccata, scelera mea et delicta ostende mihi.
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Cur faciem tuam abscondis, et arbitraris me inimicum tuum?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Contra folium, quod vento rapitur, ostendis potentiam tuam, et stipulam siccam persequeris:
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Scribis enim contra me amaritudines, et consumere me vis peccatis adolescentiae meae.
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 Posuisti in nervo pedem meum, et observasti omnes semitas meas, et vestigia pedum meorum considerasti:
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 Qui quasi putredo consumendus sum, et quasi vestimentum quod comeditur a tinea.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
