Genesis 22
1 Quae postquam gesta sunt, tentavit Deus Abraham, et dixit ad eum: Abraham, Abraham. At ille respondit: Adsum.
És történt ezen dolgok után, hogy az Isten megkísértette Ábrahámot és mondta neki: Ábrahám! És ő mondta: Itt vagyok.
2 Ait illi: Tolle filium tuum unigenitum, quem diligis, Isaac, et vade in terram visionis: atque ibi offeres eum in holocaustum super unum montium quem monstravero tibi.
És mondta (Isten): Vedd csak a te fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot és menj el Mórijja földjére és áldozd fel ott égőáldozatul a hegyek egyikén, melyet majd mondok neked.
3 Igitur Abraham de nocte consurgens, stravit asinum suum: ducens secum duos iuvenes, et Isaac filium suum: cumque concidisset ligna in holocaustum, abiit ad locum quem praeceperat ei Deus.
És fölkelt Ábrahám kora reggel, fölnyergelte szamarát, vette két legényét maga mellé és Izsákot, az ő fiát; hasogatott az égőáldozathoz való fát, fölkerekedett és elment azon helyre, melyet az Isten neki mondott.
4 Die autem tertio, elevatis oculis, vidit locum procul:
A harmadik napon fölvetette Ábrahám szemeit és látta a helyet távolról.
5 dixitque ad pueros suos: Expectate hic cum asino: ego autem et puer illuc usque properantes, postquam adoraverimus, revertemur ad vos.
És mondta Ábrahám az ő legényeinek: Maradjatok ti itt a szamárral, én pedig és a fiú elmegyünk odáig, hogy leboruljunk; azután visszatérünk hozzátok.
6 Tulit quoque ligna holocausti, et imposuit super Isaac filium suum: ipse vero portabat in manibus ignem et gladium. Cumque duo pergerent simul,
És vette Ábrahám az égőáldozathoz való fát, föltette Izsákra, az ő fiára és kezébe vette a tüzet, meg a kést; és mentek ketten együtt.
7 dixit Isaac patri suo: Pater mi. At ille respondit: Quid vis fili? Ecce, inquit, ignis et ligna: ubi est victima holocausti?
És mondta Izsák Ábrahámnak, az ő atyjának és mondta: Atyám! Az mondta: Itt vagyok, fiam. És ő mondta: Íme, a tűz és a fa, de hol van a bárány az égőáldozatra?
8 Dixit autem Abraham: Deus providebit sibi victimam holocausti, fili mi. Pergebant ergo pariter:
És mondta Ábrahám: Isten fogja kiszemelni magának a bárányt az égőáldozatra, fiam; és mentek ketten együtt.
9 et venerunt ad locum quem ostenderat ei Deus, in quo aedificavit altare, et desuper ligna composuit: cumque alligasset Isaac filium suum, posuit eum in altare super struem lignorum.
Midőn elérkeztek azon helyre, melyet Isten mondott neki, fölépítette ott Ábrahám az oltárt, elrendezte a fát, összekötözte Izsákot, az ő fiát és föltette az oltárra a fa fölé;
10 Extenditque manum, et arripuit gladium, ut immolaret filium suum.
és kinyújtotta Ábrahám a kezét, vette a kést, hogy levágja az ő fiát.
11 Et ecce Angelus Domini de caelo clamavit, dicens: Abraham, Abraham. Qui respondit: Adsum.
Akkor szólította őt az Örökkévaló angyala az égből és mondta: Ábrahám! Ábrahám! És ő mondta: Itt vagyok.
12 Dixitque ei: Non extendas manum tuam super puerum, neque facias illi quidquam: nunc cognovi quod timeas Dominum, et non pepercisti unigenito filio tuo propter me.
És mondta: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra és ne tégy neki semmit, mert most tudom, hogy istenfélő vagy és nem vontad meg fiadat, a te egyetlenedet tőlem.
13 Levavit Abraham oculos suos, viditque post tergum arietem inter vepres haerentem cornibus, quem assumens obtulit holocaustum pro filio.
Ábrahám pedig fölvetette szemeit és látta, hogy íme, egy kos mögötte megakadt a bozótban szarvaival; és odament Ábrahám, elvette a kost és föláldozta égőáldozatul fia helyett.
14 Appellavitque nomen loci illius, Dominus videt. Unde usque hodie dicitur: In monte Dominus videbit.
És elnevezte Ábrahám ama helyet: Az Örökkévaló lát, ahogy mondják ma is: Az Örökkévaló hegyén fog megjelenni.
15 Vocavit autem Angelus Domini Abraham secundo de caelo, dicens:
Az Örökkévaló angyala pedig szólította Ábrahámot másodszor az égből,
16 Per memetipsum iuravi, dicit Dominus: quia fecisti hanc rem, et non pepercisti filio tuo unigenito propter me:
és mondta: Énmagamra esküszöm, – úgymond az Örökkévaló – mivelhogy megtetted ezt a dolgot és nem vontad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet,
17 benedicam tibi, et multiplicabo semen tuum sicut stellas caeli, et velut arenam quae est in littore maris: possidebit semen tuum portas inimicorum suorum,
bizony meg foglak áldani és meg fogom sokasítani magzatodat, mint az ég csillagait és mint a fövényt, mely a tenger partján van és magzatod elfoglalja ellenségeinek kapuját.
18 et BENEDICENTUR in semine tuo omnes gentes terrae, quia obedisti voci meae.
És megáldják magukat magzatoddal a föld összes népei, jutalmául annak, hogy hallgattál szavamra.
19 Reversus est Abraham ad pueros suos, abieruntque Bersabee simul, et habitavit ibi.
És visszatért Ábrahám az ő legényeihez, fölkerekedtek és együtt mentek Beér-Sevába; és Ábrahám lakott Beér-Sevában.
20 His itaque gestis, nunciatum est Abrahae quod Melcha quoque genuisset filios Nachor fratri suo,
És történt ezen dolgok után, tudtára adták Ábrahámnak, mondván: Íme; Milko is szült fiakat Nochórnak, a te fivérednek.
21 Hus primogenitum, et Buz fratrem eius, et Camuel patrem Syrorum,
Úcot, elsőszülöttét és Búzt, a fivérét és Kemúélt, Árám atyját;
22 et Cased, et Azau, Pheldas quoque et Iedlaph,
és Keszedet és Cházót és Pildost és Jidlofot és Beszúélt.
23 ac Bathuel, de quo nata est Rebecca: octo istos genuit Melcha, Nachor fratri Abrahae.
Beszúél pedig nemzette Rebekát. Ezt a nyolcat szülte Milko Nochórnak, Ábrahám testvérének.
24 Concubina vero illius, nomine Roma, peperit Tabee, et Gaham, et Thahas, et Maacha.
És ágyasa, kinek neve Reúmo, szintén szült; Teváchot és Gáchámot és Táchást és Mááchot.
