< Actuum Apostolorum 3 >

1 Petrus autem, et Ioannes ascendebant in templum ad horam orationis nonam.
Péter és János egyszer együtt mentek fel a templomba, a kilenc órai imádkozásra.
2 Et quidam vir, qui erat claudus ex utero matris suae, baiulabatur: quem ponebant quotidie ad portam templi, quae dicitur Speciosa, ut peteret eleemosynam ab introeuntibus in templum.
Ekkor odahoztak egy embert, aki születésétől fogva sánta volt, és akit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy alamizsnát kérjen azoktól, akik bemennek a templomba.
3 Is cum vidisset Petrum, et Ioannem incipientes introire in templum, rogabat ut eleemosynam acciperet.
Amikor meglátta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, alamizsnát kért tőlük.
4 Intuens autem in eum Petrus cum Ioanne, dixit: Respice in nos.
Péter pedig rátekintett Jánossal együtt, és ezt mondta: „Nézz reánk!“
5 At ille intendebat in eos, sperans se aliquid accepturum ab eis.
Ő pedig rájuk figyelt, remélve, hogy valamit kap tőlük.
6 Petrus autem dixit: Argentum et aurum non est mihi: quod autem habeo, hoc tibi do: In nomine Iesu Christi Nazareni surge, et ambula.
Péter pedig ezt mondta: „Ezüstöm és aranyam nincsen nekem, hanem amim van, azt adom neked: a Názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!“
7 Et apprehensa manu eius dextera, allevavit eum, et protinus consolidatae sunt bases eius, et plantae.
És jobb kezénél fogva felemelte őt, és azonnal megerősödtek a lábai és bokái,
8 Et exiliens stetit, et ambulabat: et intravit cum illis in templum ambulans, et exiliens, et laudans Deum.
és felugorva megállt, és járt. Bement velük a templomba is, járkálva, és szökdelve, és dicsérte az Istent.
9 Et vidit omnis populus eum ambulantem, et laudantem Deum.
És látta az egész nép, hogy jár, és dicséri az Istent.
10 Cognoscebant autem illum, quod ipse erat, qui ad eleemosynam sedebat ad Speciosam portam templi: et impleti sunt stupore et extasi in eo, quod contigerat illi.
Megismerték, hogy ő volt az, aki alamizsnáért ült a templomnak Ékes kapujában, és megteltek csodálkozással, és álmélkodtak, hogy mi történt vele.
11 Cum viderent autem Petrum, et Ioannem, cucurrit omnis populus ad eos ad porticum, quae appellatur Salomonis, stupentes.
Amikor pedig a sánta, aki meggyógyult ragaszkodott Péterhez és Jánoshoz, az egész nép álmélkodva futott hozzájuk a csarnokba, melyet Salamonénak neveztek.
12 Videns autem Petrus, respondit ad populum: Viri Israelitae quid miramini in hoc, aut nos quid intuemini, quasi nostra virtute aut potestate fecerimus hunc ambulare?
Amikor pedig ezt látta Péter, ezt mondta a népnek: „Izrael férfiai, miért csodálkoztok ezen, vagy miért néztek reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal műveltük volna azt, hogy járjon?
13 Deus Abraham, et Deus Isaac, et Deus Iacob, Deus patrum nostrorum glorificavit filium suum Iesum, quem vos quidem tradidistis, et negastis ante faciem Pilati, iudicante illo dimitti.
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, akit ti elárultatok, és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja.
14 Vos autem sanctum, et iustum negastis, et petistis virum homicidam donari vobis:
Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadtátok, és azt kívántátok, hogy a gyilkos embert bocsássa szabadon nektek,
15 auctorem vero vitae interfecistis, quem Deus suscitavit a mortuis, cuius nos testes sumus.
az életnek fejedelmét pedig megöltétek, akit az Isten feltámasztott a halálból, aminek mi vagyunk tanúi.
16 Et in fide nominis eius, hunc, quem vos vidistis, et nostis, confirmavit nomen eius: et fides, quae per eum est, dedit integram sanitatem istam in conspectu omnium vestrum.
Az ő nevébe vetett hit, az ő neve erősítette meg ezt, akit láttok és ismertek, és a hit, mely ő általa van, adta neki ezt az ép egészséget mindannyiótok szeme láttára.
17 Et nunc fratres scio quia per ignorantiam fecistis, sicut et principes vestri.
De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, amikképpen a ti elöljáróitok is.
18 Deus autem, qui praenunciavit per os omnium prophetarum, pati Christum suum, sic implevit.
Az Isten pedig, ekképpen töltötte be, amit előre megmondott prófétái által, hogy a Krisztus szenvedi fog.
19 Poenitemini igitur, et convertimini ut deleantur peccata vestra:
Bánjátok meg azért, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje,
20 ut cum venerint tempora refrigerii a conspectu Domini, et miserit eum, qui praedicatus est vobis, Iesum Christum,
és elküldje a Jézus Krisztust, akit nektek előre hirdetett.
21 quem oportet quidem caelum suscipere usque in tempora restitutionis omnium, quae locutus est Deus per os sanctorum suorum a saeculo Prophetarum. (aiōn g165)
Akit az égnek kell magába fogadnia mind addig az időkig, míg újjá teremtetnek mindazok, amelyekről az Isten kezdettől fogva szólott szent prófétái által. (aiōn g165)
22 Moyses quidem dixit: Quoniam Prophetam suscitabit vobis Dominus Deus vester de fratribus vestris, tamquam meipsum audietis iuxta omnia quaecumque locutus fuerit vobis.
Mert Mózes ezt mondta az atyáknak: »Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek, atyátokfiai közül, mint engem: őt hallgassátok mindenben, amit csak szól nektek.
23 Erit autem: omnis anima, quae non audierit Prophetam illum, exterminabitur de plebe.
Mindazokat pedig, akik nem hallgatnak arra a prófétára, ki fogják irtatni a nép közül.«
24 Et omnes prophetae a Samuel, et deinceps, qui locuti sunt, annunciaverunt dies istos.
De a próféták is mindnyájan Sámueltől, és a következőktől fogva, akik csak szóltak, ezekről a napokról jövendöltek.
25 Vos estis filii prophetarum et testamenti, quod disposuit Deus ad patres nostros, dicens ad Abraham: Et in semine tuo benedicentur omnes familiae terrae.
Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, Ábrahámnak ígérve: A te magodban áldást nyer a földnek valamennyi nemzetsége.
26 Vobis primum Deus suscitans Filium suum, misit eum benedicentem vobis: ut convertat se unusquisque a nequitia sua.
Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban nektek támasztotta fel, elküldte őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítve bűneitekből.“

< Actuum Apostolorum 3 >