Ii Samuelis 22
1 Locutus est autem David Domino verba carminis huius, in die qua liberavit eum Dominus de manu omnium inimicorum suorum, et de manu Saul.
És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
2 et ait: Dominus petra mea, et robur meum, et salvator meus.
Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
3 Deus fortis meus sperabo in eum: scutum meum, et cornu salutis meae: elevator meus, et refugium meum: salvator meus, de iniquitate liberabis me.
Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
4 Laudabilem invocabo Dominum: et ab inimicis meis salvus ero.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
5 Quia circumdederunt me contritiones mortis: torrentes Belial terruerunt me.
Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elémkerültek halálnak tőrei. (Sheol h7585)
7 In tribulatione mea invocabo Dominum, et ad Deum meum clamabo: et exaudiet de templo sancto suo vocem meam, et clamor meus veniet ad aures eius.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
8 Commota est et contremuit terra: fundamenta montium concussa sunt, et conquassata, quoniam iratus est eis.
Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
9 Ascendit fumus de naribus eius, et ignis de ore eius vorabit: carbones succensi sunt ab eo.
Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
10 Inclinavit caelos, et descendit: et caligo sub pedibus eius.
Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
11 Et ascendit super cherubim, et volavit: et lapsus est super pennas venti.
Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
12 Posuit tenebras in circuitu suo latibulum: cribrans aquas de nubibus caelorum.
Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
13 Prae fulgore in conspectu eius, succensi sunt carbones ignis.
A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
14 Tonabit de caelo Dominus: et excelsus dabit vocem suam.
Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
15 Misit sagittas et dissipavit eos: fulgur, et consumpsit eos.
Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
16 Et apparuerunt effusiones maris, et revelata sunt fundamenta orbis ab increpatione Domini, ab inspiratione spiritus furoris eius.
Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
17 Misit de coelo, et assumpsit me: et extraxit me de aquis multis.
Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
18 Liberavit me ab inimico meo potentissimo, et ab his qui oderant me: quoniam robustiores me erant.
Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
19 Praevenit me in die afflictionis meae, et factus est Dominus firmamentum meum.
Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
20 Et eduxit me in latitudinem: liberavit me, quia complacui ei.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
21 Retribuet mihi Dominus secundum iustitiam meam: et secundum munditiam manuum mearum reddet mihi.
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
22 Quia custodivi vias Domini, et non egi impie, a Deo meo.
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
23 Omnia enim iudicia eius in conspectu meo: et praecepta eius non amovi a me.
mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
24 Et ero perfectus cum eo: et custodiam me ab iniquitate mea.
Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
25 Et restituet mihi Dominus secundum iustitiam meam: et secundum munditiam manuum mearum, in conspectu oculorum suorum.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
26 Cum sancto sanctus eris: et cum robusto perfectus.
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
27 Cum electo electus eris: et cum perverso perverteris.
megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
28 Et populum pauperem salvum facies: oculisque tuis excelsos humiliabis.
S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
29 Quia tu lucerna mea Domine: et tu Domine illuminabis tenebras meas.
Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
30 In te enim curram accinctus: in Deo meo transiliam murum.
Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
31 Deus, immaculata via eius, eloquium Domini igne examinatum: scutum est omnium sperantium in se.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
32 Quis est Deus praeter Dominum: et quis fortis praeter Deum nostrum?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
33 Deus qui accinxit me fortitudine: et complanavit perfectam viam meam.
Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
34 Coaequans pedes meos cervis, et super excelsa mea statuens me.
Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
35 Docens manus meas ad praelium, et componens quasi arcum aereum brachia mea.
Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
36 Dedisti mihi clypeum salutis tuae: et mansuetudo mea multiplicavit me.
Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
37 Dilatabis gressus meos subtus me: et non deficient tali mei.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
38 Persequar inimicos meos, et conteram: et non convertar donec consumam eos.
Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
39 Consumam eos et confringam, ut non consurgant: cadent sub pedibus meis.
Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
40 Accinxisti me fortitudine ad praelium: incurvasti resistentes mihi subtus me.
Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
41 Inimicos meos dedisti mihi dorsum: odientes me, et disperdam eos.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
42 Clamabunt, et non erit qui salvet, ad Dominum, et non exaudiet eos.
Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
43 Delebo eos ut pulverem terrae: quasi lutum platearum comminuam eos atque confringam.
Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
44 Salvabis me a contradictionibus populi mei: custodies me in caput Gentium: populus, quem ignoro, serviet mihi.
Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
45 Filii alieni resistent mihi, auditu auris obedient mihi.
Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
46 Filii alieni defluxerunt, et contrahentur in angustiis suis.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
47 Vivit Dominus, et benedictus Deus meus: et exaltabitur Deus fortis salutis meae.
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
48 Deus qui das vindictas mihi, et deiicis populos sub me.
az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
49 Qui educis me ab inimicis meis, et a resistentibus mihi elevas me: a viro iniquo liberabis me:
kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
50 Propterea confitebor tibi Domine in gentibus: et nomini tuo cantabo.
Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
51 Magnificans salutes regis sui, et faciens misericordiam christo suo David, et semini eius in sempiternum.
Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
