Canticum Canticorum 1
Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Osculetur me osculo oris sui; quia meliora sunt ubera tua vino,
Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3 fragrantia unguentis optimis. Oleum effusum nomen tuum; ideo adolescentulæ dilexerunt te.
A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
4 Trahe me, post te curremus in odorem unguentorum tuorum. Introduxit me rex in cellaria sua; exsultabimus et lætabimur in te, memores uberum tuorum super vinum. Recti diligunt te.
Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
5 Nigra sum, sed formosa, filiæ Jerusalem, sicut tabernacula Cedar, sicut pelles Salomonis.
Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
6 Nolite me considerare quod fusca sim, quia decoloravit me sol. Filii matris meæ pugnaverunt contra me; posuerunt me custodem in vineis: vineam meam non custodivi.
Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
7 Indica mihi, quem diligit anima mea, ubi pascas, ubi cubes in meridie, ne vagari incipiam post greges sodalium tuorum.
Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8 Si ignoras te, o pulcherrima inter mulieres, egredere, et abi post vestigia gregum, et pasce hædos tuos juxta tabernacula pastorum.
Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9 Equitatui meo in curribus Pharaonis assimilavi te, amica mea.
A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10 Pulchræ sunt genæ tuæ sicut turturis; collum tuum sicut monilia.
Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
11 Murenulas aureas faciemus tibi, vermiculatas argento.
Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
12 Dum esset rex in accubitu suo, nardus mea dedit odorem suum.
Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
13 Fasciculus myrrhæ dilectus meus mihi; inter ubera mea commorabitur.
Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
14 Botrus cypri dilectus meus mihi in vineis Engaddi.
Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
15 Ecce tu pulchra es, amica mea! ecce tu pulchra es! Oculi tui columbarum.
Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
16 Ecce tu pulcher es, dilecte mi, et decorus! Lectulus noster floridus.
Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
17 Tigna domorum nostrarum cedrina, laquearia nostra cypressina.
A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
