Canticum Canticorum 7

1 Quam pulchri sunt gressus tui in calceamentis, filia principis! Juncturæ femorum tuorum sicut monilia quæ fabricata sunt manu artificis.

Mily szépek a te lábaid a sarukban, nemesnek leánya te; csipőid fordulatai mint ékszerek, művész kezeinek munkája.

2 Umbilicus tuus crater tornatilis, numquam indigens poculis. Venter tuus sicut acervus tritici vallatus liliis.

Köldököd mint a kerek medencze- ne legyen hiján a kész italnak; hasad buzahalmaz, bekeritve liliomokkal.

3 Duo ubera tua sicut duo hinnuli, gemelli capreæ.

Két emlőd mint két gida, szarvasünőnek ikrei;

4 Collum tuum sicut turris eburnea; oculi tui sicut piscinæ in Hesebon quæ sunt in porta filiæ multitudinis. Nasus tuus sicut turris Libani, quæ respicit contra Damascum.

nyakad mint elefántcsont-torony, szemeid ama tavak Chesbónban, a népes város kapuja mellett; orrod mint a Libánon tornya, mely Damaszkus felé tekint.

5 Caput tuum ut Carmelus; et comæ capitis tui sicut purpura regis vincta canalibus.

Fejed te rajtad mint a Karmel, s fejed hajzata olyan, mint a bíbor: király, megkötve fürtökben.

6 Quam pulchra es, et quam decora, carissima, in deliciis!

Mily szép vagy és mily kedves vagy, szerelem, a gyönyörüségekben!

7 Statura tua assimilata est palmæ, et ubera tua botris.

Ez a te termeted hasonlít a pálmához és emlőid szőlőfürtökhöz;

8 Dixi: Ascendam in palmam, et apprehendam fructus ejus; et erunt ubera tua sicut botri vineæ, et odor oris tui sicut malorum.

azt mondtam: hadd megyek föl a pálmára, megragadom galyait; s legyenek a te emlőid mint szőlőtőnek fürtjei és orrod illata, mint az almáké,

9 Guttur tuum sicut vinum optimum, dignum dilecto meo ad potandum, labiisque et dentibus illius ad ruminandum.

és ínyed mint a jó bor – mely símán folyik barátomnak, megszólaltatja az alvók ajkait.

10 Ego dilecto meo, et ad me conversio ejus.

Én barátomé vagyok s hozzám van vágyakozása.

11 Veni, dilecte mi, egrediamur in agrum, commoremur in villis.

Jer, barátom, menjünk ki a mezőre, háljunk meg a falvakon;

12 Mane surgamus ad vineas: videamus si floruit vinea, si flores fructus parturiunt, si floruerunt mala punica; ibi dabo tibi ubera mea.

korán induljunk a szőlőkbe, lássuk, vajon kivirult-e a szőlőtő, megnyílt-e a szőlővirág, kivirágoztak-e a gránátfák: ott adom neked szerelmemet.

13 Mandragoræ dederunt odorem in portis nostris omnia poma: nova et vetera, dilecte mi, servavi tibi.

A nadragulyák illatot adnak és ajtóink mellett mindenféle drága gyümölcsök, újak is, régiek is: számodra, barátom, tettem el.