Psalmorum 95

1 Laus cantici ipsi David. Venite, exsultemus Domino; jubilemus Deo salutari nostro;

Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

2 præoccupemus faciem ejus in confessione, et in psalmis jubilemus ei:

Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

3 quoniam Deus magnus Dominus, et rex magnus super omnes deos.

Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

4 Quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitudines montium ipsius sunt;

kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

5 quoniam ipsius est mare, et ipse fecit illud, et siccam manus ejus formaverunt.

kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

6 Venite, adoremus, et procidamus, et ploremus ante Dominum qui fecit nos:

Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

7 quia ipse est Dominus Deus noster, et nos populus pascuæ ejus, et oves manus ejus.

Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

8 Hodie si vocem ejus audieritis, nolite obdurare corda vestra

Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

9 sicut in irritatione, secundum diem tentationis in deserto, ubi tentaverunt me patres vestri: probaverunt me, et viderunt opera mea.

a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

10 Quadraginta annis offensus fui generationi illi, et dixi: Semper hi errant corde.

Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

11 Et isti non cognoverunt vias meas: ut juravi in ira mea: Si introibunt in requiem meam.

úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!