Psalmorum 94
1 Psalmus ipsi David, quarta sabbati. Deus ultionum Dominus; Deus ultionum libere egit.
Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
2 Exaltare, qui judicas terram; redde retributionem superbis.
Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
3 Usquequo peccatores, Domine, usquequo peccatores gloriabuntur;
A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
4 effabuntur et loquentur iniquitatem; loquentur omnes qui operantur injustitiam?
Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
5 Populum tuum, Domine, humiliaverunt, et hæreditatem tuam vexaverunt.
A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
6 Viduam et advenam interfecerunt, et pupillos occiderunt.
Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
7 Et dixerunt: Non videbit Dominus, nec intelliget Deus Jacob.
És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
8 Intelligite, insipientes in populo; et stulti, aliquando sapite.
Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
9 Qui plantavit aurem non audiet? aut qui finxit oculum non considerat?
A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
10 Qui corripit gentes non arguet, qui docet hominem scientiam?
A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
11 Dominus scit cogitationes hominum, quoniam vanæ sunt.
Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
12 Beatus homo quem tu erudieris, Domine, et de lege tua docueris eum:
Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
13 ut mitiges ei a diebus malis, donec fodiatur peccatori fovea.
Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
14 Quia non repellet Dominus plebem suam, et hæreditatem suam non derelinquet,
Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
15 quoadusque justitia convertatur in judicium: et qui juxta illam, omnes qui recto sunt corde.
Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
16 Quis consurget mihi adversus malignantes? aut quis stabit mecum adversus operantes iniquitatem?
Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
17 Nisi quia Dominus adjuvit me, paulominus habitasset in inferno anima mea. (questioned)
Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
18 Si dicebam: Motus est pes meus: misericordia tua, Domine, adjuvabat me.
Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
19 Secundum multitudinem dolorum meorum in corde meo, consolationes tuæ lætificaverunt animam meam.
Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
20 Numquid adhæret tibi sedes iniquitatis, qui fingis laborem in præcepto?
Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
21 Captabunt in animam justi, et sanguinem innocentem condemnabunt.
Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
22 Et factus est mihi Dominus in refugium, et Deus meus in adjutorium spei meæ.
De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
23 Et reddet illis iniquitatem ipsorum, et in malitia eorum disperdet eos: disperdet illos Dominus Deus noster.
És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
