Psalmorum 77

1 In finem, pro Idithun. Psalmus Asaph. Voce mea ad Dominum clamavi; voce mea ad Deum, et intendit mihi.

a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.

2 In die tribulationis meæ Deum exquisivi; manibus meis nocte contra eum, et non sum deceptus. Renuit consolari anima mea;

Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.

3 memor fui Dei, et delectatus sum, et exercitatus sum, et defecit spiritus meus.

Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.

4 Anticipaverunt vigilias oculi mei; turbatus sum, et non sum locutus.

Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.

5 Cogitavi dies antiquos, et annos æternos in mente habui.

Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.

6 Et meditatus sum nocte cum corde meo, et exercitabar, et scopebam spiritum meum.

Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:

7 Numquid in æternum projiciet Deus? aut non apponet ut complacitior sit adhuc?

Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?

8 aut in finem misericordiam suam abscindet, a generatione in generationem?

Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?

9 aut obliviscetur misereri Deus? aut continebit in ira sua misericordias suas?

Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.

10 Et dixi: Nunc cœpi; hæc mutatio dexteræ Excelsi.

Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.

11 Memor fui operum Domini, quia memor ero ab initio mirabilium tuorum:

Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;

12 et meditabor in omnibus operibus tuis, et in adinventionibus tuis exercebor.

elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.

13 Deus, in sancto via tua: quis deus magnus sicut Deus noster?

Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?

14 Tu es Deus qui facis mirabilia: notam fecisti in populis virtutem tuam.

Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.

15 Redemisti in brachio tuo populum tuum, filios Jacob et Joseph.

Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.

16 Viderunt te aquæ, Deus; viderunt te aquæ, et timuerunt: et turbatæ sunt abyssi.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.

17 Multitudo sonitus aquarum; vocem dederunt nubes. Etenim sagittæ tuæ transeunt;

Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;

18 vox tonitrui tui in rota. Illuxerunt coruscationes tuæ orbi terræ; commota est, et contremuit terra.

hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.

19 In mari via tua, et semitæ tuæ in aquis multis, et vestigia tua non cognoscentur.

Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.

20 Deduxisti sicut oves populum tuum, in manu Moysi et Aaron.

Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.