Psalmorum 66
1 In finem. Canticum psalmi resurrectionis. Jubilate Deo, omnis terra;
Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
2 psalmum dicite nomini ejus; date gloriam laudi ejus.
Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
3 Dicite Deo: Quam terribilia sunt opera tua, Domine! in multitudine virtutis tuæ mentientur tibi inimici tui.
Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
4 Omnis terra adoret te, et psallat tibi; psalmum dicat nomini tuo.
Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
5 Venite, et videte opera Dei: terribilis in consiliis super filios hominum.
Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
6 Qui convertit mare in aridam; in flumine pertransibunt pede: ibi lætabimur in ipso.
A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
7 Qui dominatur in virtute sua in æternum; oculi ejus super gentes respiciunt: qui exasperant non exaltentur in semetipsis.
A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
8 Benedicite, gentes, Deum nostrum, et auditam facite vocem laudis ejus:
Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
9 qui posuit animam meam ad vitam, et non dedit in commotionem pedes meos.
A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
10 Quoniam probasti nos, Deus; igne nos examinasti, sicut examinatur argentum.
Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
11 Induxisti nos in laqueum; posuisti tribulationes in dorso nostro;
Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
12 imposuisti homines super capita nostra. Transivimus per ignem et aquam, et eduxisti nos in refrigerium.
Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
13 Introibo in domum tuam in holocaustis; reddam tibi vota mea
Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
14 quæ distinxerunt labia mea: et locutum est os meum in tribulatione mea.
A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
15 Holocausta medullata offeram tibi, cum incenso arietum; offeram tibi boves cum hircis.
Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
16 Venite, audite, et narrabo, omnes qui timetis Deum, quanta fecit animæ meæ.
Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
17 Ad ipsum ore meo clamavi, et exaltavi sub lingua mea.
Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
18 Iniquitatem si aspexi in corde meo, non exaudiet Dominus.
Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
19 Propterea exaudivit Deus, et attendit voci deprecationis meæ.
Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
20 Benedictus Deus, qui non amovit orationem meam, et misericordiam suam a me.
Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
