Psalmorum 62

1 In finem, pro Idithun. Psalmus David. Nonne Deo subjecta erit anima mea? ab ipso enim salutare meum.

Az éneklőmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára. Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom.

2 Nam et ipse Deus meus et salutaris meus; susceptor meus, non movebor amplius.

Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.

3 Quousque irruitis in hominem? interficitis universi vos, tamquam parieti inclinato et maceriæ depulsæ.

Meddig támadtok még egy ember ellen; meddig törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dűlő kerítés ellen?

4 Verumtamen pretium meum cogitaverunt repellere; cucurri in siti: ore suo benedicebant, et corde suo maledicebant.

Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék őt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela)

5 Verumtamen Deo subjecta esto, anima mea, quoniam ab ipso patientia mea:

Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem.

6 quia ipse Deus meus et salvator meus, adjutor meus, non emigrabo.

Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg.

7 In Deo salutare meum et gloria mea; Deus auxilii mei, et spes mea in Deo est.

Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van.

8 Sperate in eo, omnis congregatio populi; effundite coram illo corda vestra: Deus adjutor noster in æternum.

Bízzatok ő benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. (Szela)

9 Verumtamen vani filii hominum, mendaces filii hominum in stateris, ut decipiant ipsi de vanitate in idipsum.

Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a főembernek fiai; ha mérőserpenyőbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.

10 Nolite sperare in iniquitate, et rapinas nolite concupiscere; divitiæ si affluant, nolite cor apponere.

Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nő, ne bizakodjatok;

11 Semel locutus est Deus; duo hæc audivi: quia potestas Dei est,

Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené.

12 et tibi, Domine, misericordia: quia tu reddes unicuique juxta opera sua.

Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az ő cselekedete szerint!