Psalmorum 62
1 In finem, pro Idithun. Psalmus David. Nonne Deo subjecta erit anima mea? ab ipso enim salutare meum.
A karmesternek. Jedútún számára. Zsoltár Dávidtól. Bizony, Isten iránt légy csendben, lelkem; tőle van a segítségem.
2 Nam et ipse Deus meus et salutaris meus; susceptor meus, non movebor amplius.
Bizony, ő a sziklám és segítségem, mentsváram: nem tántorodom nagyot.
3 Quousque irruitis in hominem? interficitis universi vos, tamquam parieti inclinato et maceriæ depulsæ.
Meddig rohantok egy férfira — gyilkolnátok őt mindnyájan, – mint egy dűlő falra, betaszított kerítésre?
4 Verumtamen pretium meum cogitaverunt repellere; cucurri in siti: ore suo benedicebant, et corde suo maledicebant.
Bizony, fenségéről őt letaszítani határozták, hazugságot kedvelnek: kiki szájával áldanak, de belsejükben átkoznak. Széla.
5 Verumtamen Deo subjecta esto, anima mea, quoniam ab ipso patientia mea:
Bizony, Istenre csendben várj, lelkem, mert tőle van reményem.
6 quia ipse Deus meus et salvator meus, adjutor meus, non emigrabo.
Bizony, ő a sziklám és segítségem, mentsváram: nem tántorodom.
7 In Deo salutare meum et gloria mea; Deus auxilii mei, et spes mea in Deo est.
Istennél van üdvöm és dicsőségem, erős sziklám, menedékem Istenben van.
8 Sperate in eo, omnis congregatio populi; effundite coram illo corda vestra: Deus adjutor noster in æternum.
Bízzatok benne minden időben, oh nép, öntsétek ki előtte szíveteket; Isten menedék nékünk! Széla.
9 Verumtamen vani filii hominum, mendaces filii hominum in stateris, ut decipiant ipsi de vanitate in idipsum.
Bizony, lehelet az ember fiai, hazugság a férfi fiai; felkerülvén a mérlegre, ők leheletnél könnyebbek egyaránt.
10 Nolite sperare in iniquitate, et rapinas nolite concupiscere; divitiæ si affluant, nolite cor apponere.
Ne bízzatok a zsarolásban s rablottal ne hivalkodjatok; vagyon midőn virul, szívet ne fordítsatok rá.
11 Semel locutus est Deus; duo hæc audivi: quia potestas Dei est,
Egyet beszélt Isten, kettő az, mit hallottam: hogy Istené az erő.
12 et tibi, Domine, misericordia: quia tu reddes unicuique juxta opera sua.
És tied, Uram, a szeretet, te fizetsz kinek-hinek cselekedete szerint.
