Psalmorum 56

1 In finem, pro populo qui a sanctis longe factus est. David in tituli inscriptionem, cum tenuerunt eum Allophyli in Geth. Miserere mei, Deus, quoniam conculcavit me homo; tota die impugnans, tribulavit me.

A karmesternek. Távoli néma galamb szerint. Dávidtól dal. Midőn elfogták őt a filiszteusok Gátban. Kegyelmezz nekem, Isten, mert lihegett rám ember, egész nap szorít engem harczoló.

2 Conculcaverunt me inimici mei tota die, quoniam multi bellantes adversum me.

Lihegtek meglesőim egész nap, mert sokan küzdenek ellenem nagyfennen.

3 Ab altitudine diei timebo: ego vero in te sperabo.

A mely napon félnem kell, én te benned bízom.

4 In Deo laudabo sermones meos; in Deo speravi: non timebo quid faciat mihi caro.

Isten által dicsérhetem igéjét, Istenben bízom, nem félek: mit tehet halandó nekem?

5 Tota die verba mea execrabantur; adversum me omnes cogitationes eorum in malum.

Egész nap bántják dolgaimat, ellenem vannak mind az ő gondolataik, rosszra.

6 Inhabitabunt, et abscondent; ipsi calcaneum meum observabunt. Sicut sustinuerunt animam meam,

Összesereglenek, kémlelnek, sarkaimat lesik ők, a midőn lelkemre törtek.

7 pro nihilo salvos facies illos; in ira populos confringes.

Jogtalanságért szabadulásuk legyen? Haragban döntsd le a népeket, Isten!

8 Deus, vitam meam annuntiavi tibi; posuisti lacrimas meas in conspectu tuo, sicut et in promissione tua:

Bujdosásomat te megszámláltad, tedd könnyemet tömlődbe! Nemde könyvedben vannak!

9 tunc convertentur inimici mei retrorsum. In quacumque die invocavero te, ecce cognovi quoniam Deus meus es.

Akkor hátra fordulnak ellenségeim. a mely napon felkiáltok; ezt tudom: hogy Isten mellettem van.

10 In Deo laudabo verbum; in Domino laudabo sermonem.

Isten által dicsérhetem az igét, az Örökkévaló által dicsérhetem az igét! -

11 In Deo speravi: non timebo quid faciat mihi homo.

Istenben bizom, nem félek mit tehet ember nekem?

12 In me sunt, Deus, vota tua, quæ reddam, laudationes tibi:

Rajtam, oh Isten, fogadalmaid, hálaáldozatokat fizetek neked;

13 quoniam eripuisti animam meam de morte, et pedes meos de lapsu, ut placeam coram Deo in lumine viventium.

mert megmentetted lelkemet a haláltól, nemde lábaimat is a taszítástól, hogy járhassak Isten előtt az élet világosságában.