Psalmorum 54

1 In finem, in carminibus. Intellectus David, cum venissent Ziphæi, et dixissent ad Saul: Nonne David absconditus est apud nos? Deus, in nomine tuo salvum me fac, et in virtute tua judica me.

Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása; Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid? Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!

2 Deus, exaudi orationem meam; auribus percipe verba oris mei.

Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.

3 Quoniam alieni insurrexerunt adversum me, et fortes quæsierunt animam meam, et non proposuerunt Deum ante conspectum suum.

Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. (Szela)

4 Ecce enim Deus adjuvat me, et Dominus susceptor est animæ meæ.

Ímé, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.

5 Averte mala inimicis meis; et in veritate tua disperde illos.

Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket.

6 Voluntarie sacrificabo tibi, et confitebor nomini tuo, Domine, quoniam bonum est.

Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.

7 Quoniam ex omni tribulatione eripuisti me, et super inimicos meos despexit oculus meus.

Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.